Milyen a stoppolás? Ezt csak az tudja elmesélni, aki már csinálta – vallják egyhangúan azok, akik szenvedélyüknek tekintik az utazás e formáját. Beutazni az országot, Európát, ismerkedni, világot látni. A frissdiplomás pécsi Tóth Enikő már versenyt is nyert és már Ausztráliába készül.
– Mikor kezdted a stoppolást?
– Mindig is ki akartam próbálni, de a családom és a barátaim óva intettek tőle. Veszélyesnek tartják. Tavaly nyáron stoppoltam először.
– Milyen távokat teszel meg?
– Az eddigi leghosszabb utam idén nyáron tettem meg. Graztól egészen Budapestig stoppal jöttem egy barátommal. Az út elég gyors volt, alig öt óra alatt tettük meg a távot. De a november végi, kétnapos HungaroHitch stoppos verseny még ennél is hosszabb volt. Ennek az lényege, hogy a jelentkezett harminc párnak el kell jutni a Budapestről Sopronba, majd másnap vissza. A szervezők különböző megállókkal és zsákfalvakkal nehezítették az előre kijelölt útvonalat. Egy falu kivételével sikerült megoldani minden feladatot, ami szoros küzdelemben a győzelemhez vezetett.
[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=gfw_DqdB58Y” width=”720″]
– Külföldön is voltál?
– Igen. Külföldön stoppoltam először, méghozzá Amerikában. San Franciscóban a Golden Gate híd melletti dombra ugyan gyalog mentünk fel, de kezdett sötétedni, a belváros pedig elég messzinek tűnt. Ezért próbálkoztunk. A sors iróniája, hogy aki felvett, az éppen akkor végzett egy uberes fuvarral, amiért pénzt kapott. Egész olyan volt, mintha egy taxis szedett volna fel stopposokat.
– Egyedül vagy csoportosan szoktál stoppolni?
– Egyedül még nem fordult elő, sőt a versenyt megelőzően csak fiúkkal mentem. Lányként stoppolni rizikósabb bizonyos országokban vagy helyzetekben. Természetesen mindenhol érhetnek meglepetések, ezért ajánlatos ketten megpróbálni leinteni a forgalmat. De hát a zebrán való átkelés sem biztosíték arra, hogy nem üt el az autó.
– Szerinted mik a pozitívumai és a negatívumai, előnyei és hátrányai az ilyen fajta utazásnak?
– A legjobb benne a kaland és az élmény: sosem tudhatod, hogy mikor, hol, kivel sodor össze az út. Folyamatosan új impulzusok érnek, illetve állandóan alkalmazkodnod kell. Minden ember, autó és hely más. Akik nem túlságosan nyitottak az emberekre és a világra, egy-egy ilyen stoppolással átléphetnek egy küszöböt. Az ember fejlődik, türelemre és rugalmasságra nevel. A kiszámíthatatlanság akkor hátrány, ha gyorsan szeretnénk eljutni valahova. Továbbá hiába tartja a legtöbb stoppos biztonságosnak a stoppolást, az egyéb utazási formákhoz képest még mindig magasabb a kockázati faktor.
– A telekocsizáshoz képest miben más?
– Az sokkal kiszámíthatóbb, a vonathoz képest szintén elég szabad utazási forma, így ez egy külön műfaj. Sokan életformaszerűen járják körbe így a világot. Azt a szabadságot, kalandot és spontaneitást, amit gyűjthetünk, az oszkározás nem tudja biztosítani. A telekocsinak más előnyei vannak, mint például gyors, elvisz a célig, kényelmes, lehet kalkulálni az idővel. A stoppolásnál ezek meglepetésszerűen jönnek. És az emberek jóindulatán alapszik, így az utazás ingyenes. Összességében eddig csak pozitív tapasztalataim voltak. Néhány alkalommal ugyan összeakadtunk furább alakokkal, vagy akiknél úgy éreztem jobb, ha kapaszkodom a kocsiban, vagy imádkoztam az autó épségéért, de ezeket leszámítva minden sofőröm jószívű, jó szándékú ember volt. Voltak olyanok, akik egy fesztivál másnapján indultak haza és végigsztorizták az utat. Vagy az Ausztriában dolgozó igazi magyar munkásemberek osztották meg politikai nézetüket. Nyáron például sofőrjeink többször meginvitáltak minket enni, inni. Ha az autós beenged egy idegent magához szívességet téve neki, ott már szimpátiáról van szó, így pedig különösen érdekessé válik az utazás – új embereket megismerni izgalmas dolog.
– Milyen terveid vannak?
– Júniusban végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem műszaki menedzser szakán. Jelenleg félállásban dolgozom Törökbálinton egy magánvállalkozónál december végéig, ugyanis februárban világgá megyek. Malajziába utazom, majd a március elsején már Ausztráliában állok a rajtvonalon, ahol egy hosszú utazás vár rám a kontinens egyik feléből a másikig. Hogy azután merre megyek, még nem tudom. Valószínűleg Dél-Kelet-Ázsia lesz a fő mozgási terület a következő nyár végéig. Az egész út low budget-es lesz, úgyhogy ez egy újabb kihívás. Ahol tudok, megállok dolgozni, önkénteskedni. Couchsurfingelek, vagy diák hostelekbe megyek, de szóba jöhetnek még egyéb alternatív megoldások is a szállásokat illetően.
