Csütörtökön 17 órakor nyílik a Drégely László kiállítása a pécsi Vasváry-házban (Király utca 19.) a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program keretében. A december 18-ig megtekinthető kiállítást Aknai Tamás és Ráday Mihály nyitja meg.
A 20 éve elhunyt festő Pécsett született, művészetének középpontjában az ember áll: az emberi sors titkait feszegeti, útkeresését, álmait, vágyait, félelmeit, szorongásait ábrázolja. Drégely László (1932-1990) Balázs Béla-díjas, érdemes művész Pécsett született és itt végezte középiskolai tanulmányait is. Már gimnazistaként elkezdett festeni és díszletterveket készíteni. A budapesti Iparművészeti Főiskolán díszlettervezést tanult 1951-től 1953-ig.
Ezt követően Bálint Endre és Gadányi Jenő voltak a mesterei. 1958-tól 1977-ig a Magyar Televízió díszlettervezője, de színházakban és filmekben is megvalósultak a díszlettervei. Festőként első önálló kiállítását 1962-ben rendezte meg Budapesten. 1968-tól számos nagy sikerű egyéni kiállítása volt külföldön: Franciaországban, Hollandiában, NSZK-ban, Dániában, Lengyelországban, Kanadában. A nyolcvanas évektől kezdődően súlyosbodó betegsége miatt egyre kevesebb kiállításon szerepelt.
Az alkotásain leggyakrabban előforduló óramotívumról így nyilatkozott Drégely László: „A középkorban egy keresztény művész minden képére odafestett egy feszületet. Ez valamiképpen jelkép volt, a kor szimbóluma. Én órákat festek a képeimre, mert ezt érzem rohanó korunk kifejező jelképének. Hogy mit jelent az óra? Talán egy kicsit a szárnyas időt, a kegyetlen időt. Egy kicsit az elmúlásra figyelmeztet.”
Drégely László kísérletező, önmagát állandóan próbára tevő művész volt, aki a képzőművészet szinte valamennyi ágában maradandót alkotott: a hagyományos táblaképfestészet mellett gazdag grafikai oeuvre-t mondhat magáénak, faragott, festett követ és márványt, hajlított, karcolt, domborított, festett fémet és alumíniumot, s keze alatt az ócska fadarab, ládatető is gyönyörű képpé, ikonná változott. Verseket, gyermekmondókákat írt, s nem utolsósorban díszlettervezőként is beírta nevét a magyar televízió- és színháztörténetbe: halála után a Magyar Televízió elnöksége örökös taggá nyilvánította.
Pécsi kiállítása igyekszik bemutatni Drégely László munkásságának fontosabb korszakait és alkotásainak sokrétűségét. A tárlat címe utal a művek gondolatiságára – „Emberek és tárgyak az idő sodrában, foglyai az időnek” (Michel Philippe) -, de egyúttal a művészre is, aki maga is az idő foglya volt: hosszú, súlyos betegsége állandóan emlékeztette az „idő rövidségére”. Drégely László megpróbálta legyőzni a „szárnyas időt” – szinte megszállottan, önmagát nem kímélve dolgozott, alkotott.
