A stressz kezelése felnőtt korban sem egyszerű feladat. Bár tisztában vagyunk vele, hogy számos probléma kiváltó oka, mégsem vagyunk képesek megálljt parancsolva neki, és kiűzni az életünkből. Gyermekeink esetében még nehezebb a helyzet, hiszen számukra a fogalom nem ismert, a problémára csak a jelekből következtethetünk. Kollár Anna gyermekpszichológus az alapoktól összegzi a legfontosabb tudnivalókat a stresszről.
Van-e különbség a felnőtteket és a gyerekeket érő stressz között?
Stressz alatt egy személy reakcióját értjük valamilyen igénybevételre. Ez a szervezet reakcióját tekintve általános, minden embernél ugyanaz, de a kísérő érzelmi és gondolati tartalmak természetesen különbözhetnek – nem csak gyerek és felnőtt, hanem minden ember szintjén. Ami azonban a leglényegesebb különbség, az az, hogy mit értékel az adott személy stresszes helyzetként, hogy aztán stresszel reagáljon rá. Így lehet, hogy míg egyik embernél egy pók felbukkanása is stresszt vált ki, a másik a munkahelyi értékelésre lesz különösen érzékeny, és egy kisgyereknél pedig bizonyos korban már az anya látótérből való kilépése is elég ahhoz, hogy heves stresszel reagáljon.
A sírás mint eszköz
Az, hogy számomra mi jelent stresszt, az határozza meg, hogy egyrészt magamra jelentőséggel bírónak élem-e meg, másrészt, fenyegetőnek vagy pozitív hatásúnak találom. Amennyiben fenyegetőnek élem meg, számba veszem azokat az erőforrásaimat, amikkel a helyzetet esetleg megoldani próbálom. Egy kisgyerek esetén sokszor a leghatékonyabb eszköz a sírás, amire a fenti helyzetben az anya valóban gyorsan visszakerül a gyermek közelébe – mondja a gyermekpszichológus.
Mindenkinek más okoz stresszt
A szakértő szerint a felnőttek és gyermekek közti különbségeket tekintve fontos megemlíteni, hogy épp az értékelés különbségei miatt előfordulhat, hogy amit mi abszolút nem értékelünk stresszként, a gyermekünk számára az lesz. Ilyen lehet akár egy bögre leesése is, vagy egy hangya eltaposása. Azonban az is lehetséges, hogy a gyerek által egyáltalán nem stresszesként értékelt helyzetet az anya erős stresszforrásként való értékelése befolyásolja, ezért a gyermek is stresszként fogja értékelni. Erre példa lehet az, amikor egy szobatisztaságra szoktatás elején egy gyermek véletlenül a szőnyegre pisil, és az anya erőteljes reakciója következtében – Jaj, hát hogyhogy nem szóltál? Hogy fogom ezt kivenni a szőnyegből? – ő maga is sírva fakad.
A stressz megléte önmagában nem káros
Azonban ha elhúzódik, nem cseng le, akkor a szervezetünk a folyamatos igénybevételtől kimerül – ez hosszútávon különböző betegségeket okozhat.
A stressz megjelenése nem életkorhoz kötött
Az előzőekből következik, hogy stresszt már a legkorábbi életszakaszban átélhetünk – folytatta a szakember. Már magzatként hat ránk az anyukánk által megélt stressz, de újszülöttként is stresszel reagálhatunk akár csak egy váratlan hangra. Megint fontos hangsúlyozni, hogy önmagában ez a reakció nem kóros, sem káros. Azonban a túl sok stressz, vagy a túl hosszan elhúzódó stressz komoly következményekkel jár. Ilyenkor tulajdonképpen az történik, hogy a gyermek állandóan ebben az emelkedett hormonális és vegetatív állapotban van, sem a környezete, sem ő nem képes arra, hogy akár a benne lévő folyamatot megváltoztassa, akár a fennálló problémát megoldja. A szervezet kimerülésével ez betegséget, levertséget okozhat.
Mik a leggyakoribb stresszforrások?
Stresszor, azaz sztresszt kiváltó tényező bármi lehet: fizikai (pl. pók), pszichés (pl. a szülők veszekedése), illetve beszélhetünk akutan fennálló, illetve krónikus stresszforrásról (pl. egy elhúzódó válás időszaka). A leggyakoribb stresszforrás életkoronként változik. Csecsemőként leginkább egy hasfájásra, vagy a nem azonnali etetésre reagálunk stresszel, később a szülők távolléte válik a legáltalánosabb stresszforrássá, kétévesként sokan az állatoktól tartanak.
Óvodásként gyakori a szörnyektől, sötétségtől való félelem. Fontos, hogy ilyenkor szülőként ne a stresszforrást vonjuk kétségbe, hanem megküzdeni tanítsuk: ne azt mondjuk, hogy szörnyek márpedig nincsenek, hanem, hogy segítünk elkergetni.
Az iskolába kerüléstől elsődleges stresszforrássá válik a tanulás, a tanulmányi eredmény, illetve a kortársak megítélése.
Kamaszkorban a megjelenésünkkel kapcsolatos stresszorok lesznek jelentősebbek, felnőttként egzisztenciális kérdésekben, munkával kapcsolatban élünk át leginkább stresszt.
Milyen intő jeleket figyeljenek a szülők?
Az akut stressz gyereknél általában megfigyelhető: az agitáltság, idegesség, akár a felgyorsult légzés is látható. A hosszan stresszben élő gyerek általában fáradt, kimerült, gyakran beteg. Erre utaló tünet lehet az extrém körömrágás, kéztördelés, alvás és elalvási zavar, kisebb korban az állandó ujjszopás.
Jel lehet egy szülő számára az is, ha gyermeke viselkedése gyökeresen megváltozik: hirtelen befele forduló lesz, vagy épp sokkal harsányabb, mint általában jellemző rá (természetesen kamaszkorban ez nem ennek a jele), vagy egy korábbi fejlődési szintre esik vissza (például a már szobatiszta gyermek bepisil) – mondta a szakértő.
Létezik pozitív stressz is!
A stressz egy adaptív válasz a környezeti ingerre. Ma már megkülönböztetünk distresszt és eustresszt: ez utóbbi az a pozitív stressz, amikor az emelkedett válaszreakció mellett, a kontrollt megtartva, pozitív érzelmeket élünk meg valamilyen környezeti változásra reakcióként. Ilyen eustresszt élhetünk át a gyermekünk születésekor, vagy egy előléptetés mellett járó megnövekedett felelősség bevállalásakor, vagy egy gyermek esetében egy óvodai ünnepségen való sikeres szereplés alkalmával. Ilyen módon nem cél a stressz megelőzése, hanem a tartós fennmaradás megakadályozása, illetve a „distressz minél több eustresszbe való fordítása”.
Meg kell tanulni kezelni a stresszt
A tartós fennmaradás megakadályozását a rendelkezésünkre álló megoldási lehetőségek (ún. erőforrások) számbavételével és alkalmazásával érhetjük el, és erre kell tanítani gyerekünket is. Számba vesszük, hogy az adott szituáció megoldásához, a stressz csökkentéséhez milyen eszközeim vannak, és azokat hogyan tudom alkalmazni – részletezte a gyermekpszichológus.
Ezért sem jó, ha egy kisgyerek számára stresszmentes környezetet próbálunk biztosítani, hiszen stresszt kiváltó helyzetekkel biztosan fog találkozni, és jó, ha addigra van már tudása és tapasztalata egy ilyen helyzet kezeléséről. Így például a kortársakkal való konfliktus sokkal nagyobb stressz lesz egy olyan gyermek számára, akinek az oviba kerülés előtt a másokkal való konfliktusait mindig az anyja oldotta meg, és így eszköztelen lesz ezek megoldásában. Egy ilyen helyzetben (mondjuk játszótéri konfliktus, valaki elvette a játékát) egy anya azzal tesz jót, ha a hozzá forduló gyereket arra bíztatja, hogy menjen vissza, kérje vissza a játékát, próbáljon meg cserélni, stb.
Szülőként a másik fontos feladatunk a bizalom elősegítése, hogy a hozzánk fordulás mindig ott lehessen lehetőségként. Az aggodalom és nehéz helyzet megosztása egy másikkal még akkor is stresszcsökkentő hatású, ha a nehéz szituáción így sem tudunk változtatni.
Mit tehetnek a szülők?
Ha úgy látjuk, hogy gyermekünk folyamatos stresszben él, de vagy nem mondja el, vagy olyan helyzet áll elő, hogy az elmondás önmagában nem könnyít helyzetén – érdemes szakemberhez fordulni. Onnantól a szituáció jellege határozza meg a dolgok ideális menetét – lehet, hogy önmagában a stresszforrás átdolgozása elég a stressz megszüntetéséhez, például sokan az iskolai teljesítménytől teszik függővé saját önértékelésüket, ennek megszüntetése csökkenti a stresszt az iskolában. Ha a szituáció egy másik emberrel kapcsolatos (például egy iskolai bántalmazás esetén), akkor a feldolgozás mellett természetesen fontos az iskola, tanárok, érintett diákok bevonása is.
Utólag hasznos tudatosítani gyermekünkben, hogy mi történt: mi volt a probléma, valamint a megoldása; ezáltal megint bővül az erőforrás-repertoár, és megerősíthetjük önbizalmát, ami lényeges szegletkő a stressz kezelésében – zárta az ismertetést a szakértő.
[su_box title=”Egymásra hangolva – pszichológiai tanácsadás” style=”soft” box_color=”#7ca5e1″ title_color=”#0c0b0b”]Az Egymásra Hangolva program két klinikai gyermekszakpszichológusa (Kollár Anna és Dr.Bakóné Venyercsán Zsuzsanna) pszichológiai tanácsadást nyújt 0-3 év közötti gyermekek szüleinek. Segítenek azonosítani azokat a jeleket, amik a gyermeki distresszre utalhatnak, és elősegítik személyre szabottan a különböző tünetek kezelését. Praxisukban az evés- és alvászavar mellett indulati és szorongásos problémákkal jelentkező kisgyermekekkel is foglalkoznak, de hatékony segítséget nyújtanak mindennapi neveléssel kapcsolatos kérdésekben is. Az érdeklődők az [email protected] email címen jelentkezhetnek. Helyszín: Marosvásárhely u. 4. [/su_box]
