Gyakran hangoztatott frázis, hogy mindenki maga dönt életéről, mégis sokan hajlamosak vagyunk beállni a sorba, és haladni az ösvényen, amit úgy érzünk, a társadalom szabott meg számunkra. Egy pécsi pár azonban határozottan tudta, mire vágyik, hogy milyen életet képzel el magának, ráadásul el is mer indulni.
Két pécsi fiatal, Eichert Gergő és felesége, Andres Violetta a húszas éveik elején házasodtak össze és a közös életüket egészen rendhagyó módon képzelték el. Vidékre költöztek, szenvedélyüknek, a lovasíjászatnak hódolnak és egy önfenntartó gazdaság kiépítésén fáradoznak.
Két lovukkal, eddigi tapasztalataikkal és az ifjú férjjel, aki számára a magyarhertelendi gyermekkor alatt az állattartás és a földművelés a mindennapok része volt, a hagyományos, vidéki életvitel jöhetett csak számításba.
– Összeházasodtunk, s bár mindkét szülő szívesen látott volna a szülői házban minket, mi gazdálkodni szerettünk volna, állatokat tartani. Magyarhertelend volt a másik lehetőség, a szülői ház, ahol addig is voltak a lovaink, azonban felajánlottak egy lehetőséget. A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában végeztünk mindketten, s az iskolának van egy háza, pontosabban egy „mezei iskolája”, egyben zarándokhelyi szálláshelye, ahová gondnokot kerestek. Ezt a lehetőséget fogadtuk el, s két évig volt Gergő a ház gondnoka, én pedig segédkeztem – mesélt a kezdetekről Violetta.
Férje több mint tíz éve foglalkozik lovakkal, emellett fontos volt számára, hogy állatot tarthasson és kertet művelhessen, így nem volt kérdés, hogy falusi környezet mellett döntenek Violettával.
– A természet közelsége mindig fontos volt számomra. Szakmának is ilyet választottam. Eleinte nem igazán tudtam megfogalmazni, hogy mi is vonz ebben az életben. Talán a nagyszülők sok év távlatából idealisztikussá szépült elbeszélései. Ezen túl főként az motivált, hogy nagyon szeretünk állatokkal foglalkozni. Emellett racionális érvek is szólnak mellette, hiszen ha egyéb más haszna nincs is, mint hogy egészséges és változatos ételeket ehetünk, már megérte.
A fiatalok barátait a szülőkkel szemben kevésbé lepte meg a döntést, hogy az érdeklődést valódi lépés is követi és székhelyüket a Pécs helyett Átára teszik át a friss házasok.
A megálmodott falusi élet kivitelezésére a lehetőséget az egykori gimnáziumuk teremtette meg, felajánlva az Átán kialakított „mezei iskola” falusi portájának gondnoki feladatainak ellátását.
– A gimnázium minden osztálya a tanév során minimum egy napot kint tölt Átán, s ismerkedik a falusi lét szépségeivel. Továbbá disznóvágásokat, baráti összejöveteleket szerveznek és táborok színhelye is. Tavaly épült az új szálláshely, így a hely 30 fő befogadására alkalmas – részletezte Violetta.
– Leginkább az életmódunkat szerettük volna megmutatni, illetve azt, hogy a sok lemondás mellett mennyi szépséggel is jár ez a dolog. Itt természetesen az általunk elképzelt ideális gazdálkodási forma felé törekedtünk. Hamarosan pedig saját otthonunkba költözünk, ahol kiteljesedhetnek álmaink – mondta Gergő.
A gimisek átai foglalkozásairól korábban már írtunk itt.
A két fiatal tehát álmainak él, és valóban azzal foglalkozik minden nap, amit igazán szeretnek. Violetta szerint egy olyan életvitelt választottak, amiben nincs szabadnap, mégis szabadság minden perce. Annak ellenére, hogy a legtöbb ember számára ez egy kemény és nehéz munka, számukra ez valóban a kikapcsolódást jelenti, főleg a tanulás mellett.
– Az ilyen életvitelnél olyan dolgokat élhet át az ember, amit máshol nemigen tapasztalhat. Egy új kis állat megszületése, növekedése, gondozása. Nagyon szeretjük az állatokat, főleg a lovakat, közös hobbink a lovasíjászat. Remek hallgatótársak a birkák és a kecskék is fejés közben, el lehet közben gondolkodni, képzeletben megváltani a világot és terveket szőni, vagy csak felmondani a másnapi vizsga anyagát – tette hozzá Violetta.
Nyilván van olyan pillanat, amikor az embernek nincs kedve kimenni a hóba – folytatta –, vagy csak jó lenne ejtőzni, vagy pár munkafolyamat nem a kedvence, de az erőt ad, hogy az az állat kint azért él, hogy nekünk táplálékot adjon, nem tehetjük meg vele, hogy magára hagyjuk.
Nem vágynak a tétlenségre, sem a városi környezetre. Bár szeretik Pécset, nem mennének vissza, sőt el se tudják képzelni más formában a napjaikat.
– Kisebb koromban panelban éltünk, fel sem merült bennem, hogy lehet annál jobb, majd családi házba költöztünk, ekkor már nem értettem, mit tudtam csinálni korábban. Most, hogy falura költöztem, el nem tudom már képzelni, hogy mit lehetett a városban csinálni – emlékezett vissza Violetta.
Férjével szeretnének gyermekük számára példaként szolgálni, hogy tudja, ha valaki gazdálkodni szeretne, nem kell lemondania álmairól, vágyairól, vagy hogy továbbtanulhasson, esetleg az élet más területén is kipróbálhassa magát. A gazdálkodásra nem munkaként tekint, hanem életformaként.
Gergőt az elmúlt évek során számos pozitívum érte a vidéki élet során. Boldog, hogy úgy élhet, amire mindig is vágyott.
– Maga az életmód egészen nagy meglepetéseket tartogat. El sem tudtam korábban képzelni például, hogy milyen kicsi terület mennyire kevés megmunkálással képes megfelelő mennyiségű zöldséget biztosítani. De nagyszerű érzés az is, amikor a napi munka után hazaérve este, csak tíz percre is, de felülök a lovam hátára. De néha elég csak végignézni a naplementét, vagy reggel a napfelkeltét a maga színeivel és hangjaival. Egészen megváltoznak az élet hangsúlyai. És természetesen a legszebb, hogy mindezt együtt csináljuk feleségemmel és most már a kisfiúnkkal! – magyarázta Gergő.
Violetta már elsajátította a kecskesajt-készítés fortélyait, a következő terve pedig az anyai teendők mellett a diploma megszerzése. Jelenleg a szappangyártással kísérletezget, amit jövedelmező tevékenységgé szeretne fejleszteni. Nem érzi, hogy bármiről lemondott volna. A döntése legnagyobb ajándékának azt tartja, hogy gyermekük a természet közelségében nőhet fel, olyan ételt tehet az asztalra, amiről tudja, hogy miből készült.
A fiatalokat már csak kis lépések választják el céljuktól, hogy a kialakított gazdaságukkal, saját birtokukon önfenntartókká váljanak.
– Szeretnénk olyan életet berendezni, ahol a modern technikai megoldásokat ötvözni tudjuk a régi háztáji gazdálkodás évezredes tapasztalatával. Mindezt azért, hogy egészségesebb, emberibb léptékű és élhetőbb környezetet teremtsünk magunknak – mondta Gergő.
