A pécsi városvezetés minapi közgyűlésén átadták az Év Rendőre-díjat, melyet idén Bíró Zoltán címzetes rendőralezredes kapott. A 25 éve szolgáló és védő rendőrrel beszélgettünk szakmájának legnagyobb kihívásairól és arról, hogy miért érzi hivatásának a bűnüldözést.
– Mikor és miért döntött úgy, hogy rendőri pályára lép?
– Leginkább a kalandvágy hajtott, mikor gyerekkoromban elhatároztam, hogy így vagy úgy, de fegyveres, rendvédelmi szakmát választok magamnak. Ezért is végeztem el 1989-ben a katonai főiskolát. Ezután Kiskunfélegyházán kezdtem el dolgozni, az ottani katonai ellátó ezred századparancsnok-helyetteseként. Később Kaposvárra helyeztek, onnan viszont már a Pécsi Rendőrkapitányságra kértem az áthelyezésem.
– Miért váltott a katonaságról a rendőri pályára?
– Semmi problémám nem volt a katonasággal, egyszerűen csak így tudtam megoldani, hogy közelebb legyek a családomhoz. Persze a kalandvágy, a bűnmegelőzés iránti gyermekkori szenvedély is hajtott, de gyorsan kiderült számomra, hogy a rendőrszakma nem csak a fegyveres bűnüldözésről szól, rengeteg a papírmunka is.
– Mivel foglalkozik a pécsi rendőrségen?
– A Vizsgálati Osztály Életvédelmi Alosztályának vezetője vagyok. Sokan nem tudják, hogy ez az alosztály az ismert tetteses erőszakos bűncselekmények felgöngyölítésével foglalkozik. Feljelentések alapján dolgozunk, önbíráskodókat, garázdákat, erőszaktevőket kutatunk fel a rendelkezésünkre álló, és a nyomozások során begyűjtött bizonyítékok segítségével.
– Milyen kihívásokkal kell szembenéznie nap mint nap?
– Számomra a legmegrázóbb esetek mindig azok, melyekben kiskorú, 8-9 éves kisfiúkat és kislányokat bántalmaznak, zaklatnak, vagy molesztálnak emberek. A kisstílűbb erőszakos tettek mellett sajnos időről-időre belefutunk ilyen esetekbe, és felkavaró látni, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet.
– Nehéz lehet kezelni az ilyen eseteket.
– Nem lehet ezt megszokni, nem lehet beletörődni. Épp ezért nagyon frusztráló tud lenni, ha bizonyítékok vagy tanúk híján nem sikerült elkapni egyes elkövetőket. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek az eseteknek csak a töredéke kerül felszínre, nagyon sok áldozat ugyanis nem tud, nem mer beszélni arról, hogy mi történt velük. Az viszont mindenért kárpótol, ha a nyomozásunk eredményeként elítélnek olyan tetteseket, akik védtelen kisgyermekek ellen követtek el szexuális bűnöket. A legjobb hír, ami egy nyomozás lezárása után érkezhet telefonon az, hogy a bíróság leültette a bűnösöket.
– Mi motiválja legjobban a munkájában?
– Engem szabálykövető embernek neveltek, és mindig is annak tartottam magam. Minden rossz, minden szabályszegés, bűn, amit a híradókban és szerte a világban látni, zavarja az igazságérzetemet. Bennem az tartja a lelket, hogy rendőrként nem érzem magam tétlennek és tehetetlennek az ilyen esetekkel szemben. Jó érzés, hogy a munkámnak köszönhetően megkapják a méltó büntetésüket azok, akik arra rászolgáltak.
