Fél éve van új vezetője Magyarország egyik legnagyobb kulturális központjának, azóta pedig jelentős átalakulás figyelhető meg a Zsolnay Örökségkezelő Nkft.-ben, illetve intézményeiben. Mindezekről és a jövőről beszélgettünk Vincze Balázs igazgatóval.
– Komoly tervekkel vágott neki a ZSÖK vezetésének. Hol tart?
– Öt fontos vállalásom volt, amikor elstartoltunk. Nyitott céget akartam, a szó minden értelmében, vagyis le akartam bontani az elefántcsonttornyot; több fiatalt akartam látni itt és városszerte a cégünk által működtetett intézményeinkben; több családot; kevesebb, de érdekesebb programokat, valamint rendezett pénzügyeket és gazdálkodást. Ez utóbbi megvalósulni látszik, látjuk az irányt, rendbe tettük a cég gazdálkodását, de ez az év még erről fog szólni.
– Ez rendben is van, de ez nem igazán érdekli a közönséget, ebből ők „nem látnak” semmit. Nekik érdekes és megfizethető programokra, látványosságokra van szükségük.
– Ez igaz, viszont ha nem figyelünk oda a pénzügyeinkre, akkor az kihatással van az általunk nyújtott szakmai tartalomra, programkínálatra és mindarra az élményre, amit mi nyújtunk és ezzel viszont nagyon is találkozik a közönség. Az idei év egy átmenet gazdasági szempontból, mert bár tudjuk a végét, de sok sallangtól csak most tudunk megszabadulni. 2017-től viszont már nagyon szép számokat fogunk hozni, de addig racionalizáltabb, felelősebb gazdálkodással és tervezéssel el kell jutnunk.
– És a másik négy szempont?
– Haladunk, de nem egyszerű kitörni az elszigeteltségből és kiterjeszteni a belváros határait például a Zsolnay Kulturális Negyedig. Látni kell azt, hogy Magyarországon – sőt a Kodály Központ esetében már külföldön is – nagyon pozitív visszhangja van a ZSÖK-nek. Ám csupán csak ezzel nem vagyok elégedett, mert én „telhetetlen” vagyok. Az a célom, hogy azokat is behozzam az intézményeinkbe, akiket esetleg nem a Gyugyi-gyűjtemény, a komoly zenei koncertek vagy a különféle kiállítások érdekelnek. Ez utóbbi sokkal nehezebb feladat, mint „kiszolgálni” az elitkultúrára vágyó közönséget.
– Miért fontos ez? Az Operaházba is csak azok mennek, akiket érdekel az opera.
– Persze, de a ZSKN szerintem nem csak a magas művészetről kell, hogy szóljon. Megnéztem, külföldön azok a kulturális komplexumok a legnépszerűbbek és gazdaságilag is azok működnek stabilan, amelyek ötvözik az elitkultúrát a populáris, nagyobb tömegeket vonzó attrakciókkal. Nekem ez utóbbi a célom. Olyan cégben gondolkodom, ahol ötvözni lehet a különféle igényeket, illetve ki lehet szolgálni ezeket. Ne felejtsük el, hogy a kulturális negyednek akkor van igazán értelme, ha azt napi szinten használják is a pécsiek.
– Hogyan lehet ezt elérni?
– A képlet egyszerű, a megvalósítás már sokkal nehezebb és lassabb. Olyan céget kell kialakítani, ahol jól megfér egymás mellett pl. a Gyugyi-gyűjtemény és Bartók közönsége, de azok is, akik csak egy jó vacsorára, borozásra érkeznek ide, esetleg egy könnyűzenei produkcióra, netán csak a gyerekkel jönnek ki játszani napközben. Tehát egy szórakoztatócentrummá kell válnunk, ahol a különféle igényekkel érkezők megtalálják a maguk számára legvonzóbb programot. Ezen dolgozunk.
– Vannak már konkrétumok is?
– Igen, a Zsolnay Piknik például már ennek jegyében szerveződik, de hamarosan Pécs legnagyobb csúszdája áll majd a ZSKN-ben, és nagy erőkkel dolgozunk azon, hogy kialakítsuk azt a fiataloknak szóló egyetemi klubot is, ami hosszú évek (vagyis a PEK megszűnése) óta hiányzik Pécsről. Változások lesznek a programkínálatban is, amelyek mindezekhez a céljainkhoz segítenek minket.
