Elvették a béren kívül juttatásokat, elmaradtak a fejlesztések, nem becsülték meg őket és csak ígéreteket hallottak – ezekről számoltak be lapunknak a Zsolnay Porcelánmanufaktúra középvezetői, akik 2013-ban nagy reményekkel várták az új tulajdonost.
Az általunk megkérdezett Zsolnay-dolgozók szerint sokkal több megbecsülésre, sokkal jobb munkafeltételekre van szükség, mint amit a magánbefektető idején megtapasztaltak.
Tarr Tivadar művezető, a szakszervezet egyik vezetőjének nagyon jó rálátása van a belső folyamatokra. Mint azt lapunknak elmondta, 2013 elején érkezett az új tulajdonos Pécsre, a dolgozókkal együtt mindenki reménykedett, hogy jobb lesz.
– Sajnos nem így lett, mert azonnal elvették a cafeteriát, felmondták a szakszervezettel a kollektív szerződést, de volt olyan üzemrész, ahol például nem volt fűtés idén télen – mondta Tarr Tivadar. – Kilenc fokban dolgozott ott egy hölgy, aki ülőmunkát végzett. Nem azért a 80 ezer forintos fizetésért csinálta, hanem mert évtizedek óta itt dolgozik a Zsolnayban és szerette volna, hogy a gyár működjön.
A szakszervezetis szerint munkavédelmi cipőt sem adtak, pedig mindössze hatezer forintról volt szó. Most kaptak az önkormányzattól egy lehetőséget, amellyel éltek.
Tarr Tivadar elmondta, abban bíznak, hogy hamarosan megindul a termelés és megmutathatják, hogy Bachar Najari nélkül is üzemelni fog a gyár, mert az emberek lelkesek.
– Oda fogjuk magunkat tenni, mert nekünk ez a jövő, mi ezért dolgozunk. Szeretnénk, ha lenne munkánk és tisztességesen bánnának velünk, mert eddig átnéztek rajtunk, nem adtak a szakmai véleményünkre.
Hasonlóképpen nyilatkozott az üzemben több mint 24 éve dolgozó Illés Norbert is, aki dekorálási művezetőként tevékenykedik a vállalatnál.
– Nagyon bizakodtunk az elején, mert tulajdonosról tulajdonosra szállt korábban a gyár, félévente változtak a vezetők és azt gondoltuk, hogy ha egy tőkeerős vállalkozó jön, akkor lesz gazdája a cégnek – mondta a művezető. – Azonban jöttek a rossz hírek, nagyszámú leépítés volt több lépcsőben, volt, akinek a fizetését is csökkentették, vagy más beosztásba helyezték át.
Illés Norbert szerint a munkatársak többsége évtizedek óta dolgozik a gyárban, pótolhatatlanok, ezért jól esett volna nekik az, hogy érezzék a megbecsülést.
– Próbáltuk tartani bennük a lelket, hogy majd pozitív irányba változnak a dolgok, de mi is csak ígéreteket kaptunk.
Az is probléma volt szerinte, hogy nagyobb volumenű fejlesztés nem történt, a gépek a 70–80-as évekből valóak, ráadásul többször volt alapanyaghiány, holott sokkal többre lettek volna képesek a dolgozók.
– Hiába mondtuk, és írásban is jeleztük, nem foglalkoztak vele, és már nagyon sok minden kritikus állapotban van ott már – tette hozzá.
