Mostanában nem látni már annyi fiatal rockert a városban, mint pár éve. Épp ezért felkerestük Pécs leghitelesebb rockerjét, hogy segítsen nekünk megfejteni a rejtélyt: mi lett a pécsi rockerekkel?
Pécsen egy időben nagy – és országszerte híres – volt a rockerélet. Pár éve még úton-útfélen fekete együtteses pólóban, fejkendőben, láncokkal és szegecsekkel díszített büszke fiatal rockerekbe botlottunk a városban, ma viszont mintha már nem is léteznének. De vajon hova tűntek a pécsi rockerek és mi lesz a rockerutánpótlással?
A fenti kérdést Pécsen egyetlen ember tudja igazán őszintén megválaszolni, ez pedig nem más, mint a legendás Rockfater, akit minimum látásból ismer minden pécsi. A helyi rockerek eltűnése feltűnt a pécsi rockpápának is, aki lapunknak elmondta, hogy a sajnálatos folyamat szerinte annak tudható be, hogy a pécsi rockélet és rockszíntér gyengülésével párhuzamosan a fiatalabb rockerek is „megemberesedtek” és nekiálltak saját életük építésének.
– Felnőttek, megnősültek, elhúztak élni egy másik országba, vagy csak simán elköltöztek Budapestre. Így megy ez, nincs mit tenni – mondta Rockfater.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a pécsi rockerek megszűntek rockernek lenni. Rockfater ugyanis kifejtette, hogy „az igazi rocker rocker is marad”, nem unják meg a rockot, csak már máshol és máshogy hallgatják azt, csendesebben, de egy jó metál- vagy rockkoncert azért még ki tudja hozni belőlük a fejrázást és a „villázást”.
De akkor mi van az utánpótlással? Rockfater tanácsa az ifjú pécsi rockereknek a következő:
– A lényeg a változatosság, szelektáljanak csak, hiszen rengeteg a rossz és a jó rock- és metálbanda a világon, és itthon is. Én hallgatok „belezős” halálmetált, keményebb és dallamosabb rockbandákat is, és így nem is unom meg soha őket – mondta, majd hozzátette, hogy a slágeresebb rockzenét hallgató fiatalok a „darálósabb” metálok elől lehet hogy „elugranak” majd, de benne van a pakliban az is, hogy megszokják, megszeretik azokat, ez pedig fordítva is igaz, hiszen a zúzós metálosok is megkedvelhetik a dallamosabb – de nem feltétlenül rádióbarát – rockzenét.
Van azonban egy kis probléma: a fiatalok Rockfater szerint ma már nem nyúlnak vissza az olyan igazi klasszikusokhoz, mint a Black Sabbath, a Deep Purple, de sok korábbi punk- és rockegyüttest is lehetne említeni.
– Ízlések és pofonok, de ezek az együttesek az alapvető kultúra részei, és bizony tanítani kellene őket az iskolákban – tette hozzá.
Az azonban feltűnt Rockfaternek, hogy még a rocktörténelemben kevésbé jártas fiatal rockerek is láthatóan megpróbálnak felzárkózni az öreg rockerekhez. Ez alatt pedig nem az alkoholizálást kell érteni.
– A Rockmaratonon is rengeteg a fiatal, a fesztiválnak köszönhetően pedig egy csomó király bandát megismerhetnek, de persze ott az internet is, tele van jó zenékkel. A fiatal rockerek érezhetően próbálnak lépést tartani velünk, de azért egyelőre nem nagy sikerrel, hogy úgy mondjam, kissé „megmihálylodva” – mondta.
