Magyarország első gőzhajóját egy pécsi órásmesterből lett lakatos építette. A Carolina története több mint kalandos.
Közel 200 éve, 1820. július 16-án indult első menetrend szerinti útjára az első dunai gőzhajó, a Carolina. Mindez számunkra azért érdekes, mert sokan nem is tudják, hogy hazánk első gőzhajóját egy pécsi órásmester és feltaláló, Bernhard Antal építette.
A Carolina története egészen 1813-ig nyúlik vissza, amikor a Habsburg Birodalomban a hajózás ösztönzésére I. Ferenc rendeletet hozott, amelyben biztosította a szabadalmi jogot annak, aki a birodalom folyóin használható gőzhajót tervez. A korabeli pályázaton diadalmaskodott a poroszországi születésű Bernhard, aki korábban már nevet szerzett magának vonóláncos dunai ívhídjainak ötletével, valamint forradalminak számító hajómalom-lapát tervével. Ezt a lapátot a Carolina építése során fel is használta, ami kitűnően működött a Fulton által feltalált gőzhajóhoz hasonlóan (az ő hajója már 1807-ben pöfögött a Hudson-folyón); noha kérdéses, hogy a pécsi feltaláló egyáltalán tudott-e az amerikai mérnök találmányáról és annak működési mechanizmusáról, hiszen az ő hajója másként működött, mint Fultoné. A Carolina 1817-ben készült el saját – úttörőnek mondható – tervei alapján Sellyén, Bernhard ezzel örökre beírta magát a magyar közlekedés történetébe.
A Carolina építése nem volt épp gördülékeny, ugyanis Bernhard Sellye mellett komplett erdőket vett bérbe a munkákhoz, amelyeket családi vállalkozásban végzett pár rokonával és ismerősével. Sellye nem támogatta anyagilag a projektet, ami gyorsan elvezetett a pécsi feltaláló eladósodásához, ezért a település perbe is fogta. A lényeg azonban az, hogy a hajó elkészült.
Néhány technikai adat: a Carolina (amely nevét az uralkodó feleségéről kapta) tölgyfából készült, hossza 13,37 méter, szélessége 3,16 méter, merülése 1,02 méter volt. Bernhard által tervezett dugattyús „körforgó gőzgép” működtette, 24 lóerős teljesítménnyel. Bernhard volt az első, aki a gőz fejlesztéséhez csőrendszert alkalmazott, továbbá a Carolina a vontatásnál alkalmazott gőzcsörlőjével is korszakalkotó gép volt. Első próbaútjára 1817. március 21-én indult, második próbakörén pedig már egy 488 mázsás rakománnyal megpakolt dereglyét vontatott árral szemben (ami nagy kihívás volt a korabeli hajóépítők számára). A folyásirány ellenében haladva 3 és fél kilométeres sebességgel tudott haladni, az árral megegyező irányban viszont 17 kilométeres óránkénti tempót is tudott diktálni. Érdekesség, hogy kazánháza egy összetett biztosítási rendszernek köszönhetően robbanásbiztos volt, ami annak tudatában volt nem mindennapi, hogy akkoriban sorra robbantak fel a gőzkazánok.
A Carolina 1818-ban Bécsből 3 óra alatt jutott el Pozsonyba, és egy nap alatt Budapestre – ez volt a távolsági próbája. Miután mindent rendben találtak az ellenőrök, Bernhard 15 évre szóló szabadalmat kapott hajójára.
A pécsi feltaláló Eszék, Újvidék és Mohács között végzett rakományszállítást, azonban a gép nem volt elég erős ahhoz, hogy a Dráva sebes folyású szakaszain elbírja a rá pakolt terheket, ezért Budapestre vitte megalkotója, ahol a Duna partjai között ingázott. Előtte azonban a hajó 1820 májusában léket kapott, és csak júliusban állhatott újra forgalomba. A fővárosban a Carolina uszályt kapott, amin a pestiek utazhattak (50 főt bírt el), egészen az év végéig, amikor is megszüntették járatát kihasználatlanságára hivatkozva (a hidakat többen használták).
Bernhard fogta ezután hajóját és visszament Eszékre, ahol egy darabig a Dráva partjai között szállított utasokat (egy jégvihar elvitte az ottani hidat), majd a híd újraépülése után újra munka nélkül maradt. A Carolina 1822 egyszer csak eltűnt, máig megmagyarázhatatlan okokból elsüllyedt, állítólag valakik – üzleti ellenfelek talán – elsüllyesztették. Utoljára 1824-ben látták a roncsát.
