Móricz Zsigmond imádta Pécset és Baranyát. Többször járt a a városban, melynek lakói, és a környező táj műveit is megihlette.
Ugyan Móricz Zsigmondról Pécsett egy utcát és egy teret is elneveztek, sokan mégsem tudják, hogy miért, hogy mi köze volt az egyik leghíresebb magyar írónak Pécshez. Az is lehet, hogy sokan azt gondolják: semmi, hiszen Móriczról utcát és teret elnevezni teljesen alapértelmezett dolog, még egy apró zsákfaluban is. Pedig a Légy jó mindhalálig és a Rokonok szerzője bizony majdhogynem tiszteletbeli pécsi volt, annyit járt a városban. A következőkben a legfontosabb látogatásait mutatjuk be Tüskés Tibor 2001-es Pécsi Szemlébe írt cikke alapján.
Első emlékezetes útját Pécsre 1927-ben tette, első felesége öngyilkossága után. A városba új párjával, Simonyi Mária színésznővel érkezett egy sajátos előadókörút keretében, melynek során felesége színjátszó-tehetsége és az ő próza-felolvasása párosult egyfajta performanszként az egykori Bóbita Bábszínház épületében, ami akkoriban még a pécsi nőegyleté volt. Az író és felesége ekkor a Nádor Szállóban lakott. Ennél a látogatásánál azonban sokkal jelentősebb 1934-es pécsi kiruccanása.
Móricz ekkor a Janus Pannonius Társaság felolvasó estjére jött a városba, és az Éjjeli szállás című művéből olvasott fel a helyi irodalombarátoknak megyeháza dísztermében. Ez az elbeszélés a szerző egyik kedvence volt, Pécshez és pécsi hangulatához ugyanis illett ez a szellemes fiatalkori írása. Egy korabeli beszámoló így írt Móricz pécsi felolvasásáról:
„Nem volt rajta semmi írói, a termete kicsiny, rövid lábát és hasát egy bő nadrág próbálta összehangolni… Elég szép értelmesen olvasott, kicsit kántálva, de a lelke nem préselődött át a betűn, szöveg volt, amit maga elé tartott.”
Mindennek fényében nem meglepő, hogy a pécsi irodalmi társaság méltó módon vendégelte meg a nagy írót a Palatinus Szállóban (akkoriban Pannónia Szálló) rendezett díszvacsorával. Ezután Móricz egy hétig maradt még a városban. Ekkor szeretett bele a Mecsekbe is, mikor a Misina kilátójáról lenézett a városra, és a környező vidékre. Lenyűgözte Pécs ősi eredete, melynek hangot is adott egy fővárosi lap hasábjain:
„Csodálatos hely, Magyarországnak ma, Budapest után a legszebb városa. Ritkán éreztem annyira, mint itt, hogy az ember csak ideiglenes lakó e földön. Pécs területén a láb évezredek nyomain tapod. Évezredek lakói feküsznek itt, erősítik és gyarapítják az egymásra következő nemzedékeket.”
Pécsi pihenője során eljutott a Nemzeti Színházba is, lévén színházkedvelő volt. És vajon mit látott itt? A Légy jó mindhalálig című örökbecsűjének színpadi adaptációját, melyben Vaszary Piri, híres színpadi- és némafilmes színésznő is vendégszerepelt. Hogy tetszett-e neki alapművének pécsi feldolgozása, nem tudjuk, csak reménykedhetünk benne, hogy igen.
Pécsre ezután Móricz 1938-ban tért vissza, ez a látogatása azonban kicsit nagyobb lélegzetű volt, mint a korábbi, ugyanis közel két hónapot töltött ekkor szeretett városában és Pécs környékén. Tüskés Tibor elbeszélése szerint ekkor egy Ormánságról szóló könyv csábította ide, melyet az író egy ültő helyében olvasott el, annyira magával ragadta a baranyai táj leírása. Ahogy másnap reggel felkelt, már indult is Pécsre. A humoros az egészben az, hogy pont újév napja volt, és Móricz a vendégeitől – akik lánya esküvőjének alkalmából gyűltek össze náluk – lényegében megszökött, csak hogy végre visszatérhessen a megyébe. Móricz ekkora Rácvárosban, első felesége anyai nagynénjénél, Kati néninél lakott. Ezt írta lányának, Virágnak, rácvárosi időtöltése kapcsán:
„Itt ülök a Kati néni árva, kopott és kietlen házában, ahol azért szeretek lenni, mert típus: a kisváros. Valami, amit még sosem láttam, s amit meg kell ismernem, mert nekem ebben a világban mindeneket meg kell ismernem.”
A helyi postás így emlékezett vissza az íróra:
„Nagyon kedves, közvetlen ember volt Zsiga bácsi. Mert nekünk is csak így kellett szólítani. Innét szokott telefonálni, és ha őt hívták, a húgom kislányát küldtem érte. Egyszer egy zacskó cukrot hozott neki.”
A baranyai és a pécsi táj későbbi írásaiban is visszaköszönt, például a Rózsa Sándorról szóló műveiben a baranyai vidék néprajzi adatait alföldi környezetbe ültette át. a könyvben olvasott néprajzi adatokat hivatkozás nélkül, alföldi környezetbe áthelyezve beépítette Rózsa Sándorról szóló regényébe. A rácvárosi Kati néni pedig annyira megihlette, hogy egy tervezett regényének főhősét róla mintázta volna. Ezzel kapcsolatban ezt írta lányának:
„S most itt a kis városkában olyan valamit találtam, amit soha el nem lehetett képzelni. Azt, amit én innen kiszedek s meg fogok írni, ha bírom, még soha senki nem írta meg. Vagy ha megírta, nem olvastam, s nekem új.”
forrás: pecstortenete.hu, pécsi szemle
