Számtalan motoros baleset történt az elmúlt pár hónapban Pécsen és a város mellett. A több esetben tragikus kimenetelű karambolok és esések miatt sokan a motorosokat okolják. De vajon tényleg ők a hibásak?
Szomorú, hogy az elmúlt pár hónapban annyi motoros baleset történt Pécs környékén, hogy azokat szinte lehetetlen számon tartani. Legutóbb, szeptember 10-én egy 41 éves motoros Remeterétnél olyan szerencsétlenül bukott gépével, hogy a helyszínen életét vesztette. Korábban, augusztus 14-én egy motoros és egy személygépkocsi ütközött össze az 57-es főúton, Lánycsók térségében, az M6-os autópálya felhajtójánál. A balesetben a 25 éves motoros meghalt, míg a kocsi négy utasa sértetlenül megúszta a karambolt.
Július 29-én három motoros baleset is történt. A 66-os úton, a mecseki szerpentinen ütközött össze egy sportmotoros egy kisebb autóval, majd Pécs belterületén (a Hársfa útnál) történt újabb baleset, amelyben egy robogó akadt össze egy kocsival, később pedig Magyarhertelendnél őzt ütött el egy motoros. Szerencsére az utóbbi két esetben a motorosok túlélték az ütközéseket.
Többek között a fenti hírek kapcsán is szinte menetrendszerűek azok a hozzászólások és vélemények, amelyek a motorosokat hibáztatják a balesetekért. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű. Tóth András, a hagyományos pécsi Motoros Gurulásokat is szervező Dél-dunántúli Motoros Egyesület elnöke lapunknak elmondta, hogy a Pécs környéki motoros balesetekért csak és kizárólag a motorosokat okolni nagy általánosítás, ami nem kedvez a helyi motorbarátok és motorosok megítélésnek.
Természetesen a karambolokról és esésekről tehetnek a magánzó, vagy csoportosan repesztő motorosok is – mondta az elnök –, hiszen sokan nem tudnak ellenállni a Mecsek vonzó, kihívásokkal teli, kanyargós útvonalainak, amelyeken jól ki lehet húzatni a motorokat, és ki lehet próbálni, hogyan mennek a motorok maximális nyomatékkal. Abban pedig, hogy szerte az országból érkeznek ezekre az utakra motorosok száguldani (a Remeterétnél meghalt motoros Paksról jött ide), az is szerepet játszhat, hogy nincs a környéken motoros versenypálya – mondta.
Mindemellett azonban azt is tudni kell – folytatta –, hogy aki nem ült még motoron, az nem tudja, hogy milyen érzés az a hihetetlen adrenalinfröccs, amit a vezetők tapasztalnak a hegyi utakon. Annyi biztos, hogy „sokkal élvezetesebb, mint autóban ülni” – emelte ki az egyesületi elnök.
A Dél-dunántúli Motoros Egyesület azonban elhatárolódik azoktól, akik a hegyoldalban repesztenek. Egy jó motoros el tudja dönteni, hogy mit vállal, mire képes, milyen veszélyekkel kell számolnia. Felelősséget kell vállalnia magáért és másokért is. Az egyesület többek között ezért is tart rendszeresen vezetéstechnikai tréningeket, baleset-megelőzéssel kapcsolatos beszélgetéseket, figyelemfelhívó akciókat a pécsi motorosoknak, és ha tehetik, minden gyors motorosnak próbálnak minél biztonságosabb útvonalakat ajánlani.
Azonban az autósok sem vétlenek a motoros balesetekben. A mecseki és a Pécs melletti utakon ők is padlógázzal közlekednek – mondta Tóth András. Kiemelte, hogy tapasztalatuk szerint az autósok számára esetenként problémát jelent az, hogy nem látják a keskeny kétkerekűeket a szembetűző naptól, és ezért hajtanak ki a motorok elé. Sötétedés után pedig az nehezíti meg a dolgukat, hogy a motorok egyetlen lámpája miatt nehezebben tudják meghatározni a köztük fennálló – gyorsan csökkenő – távolságot. Mindemellett a motorosokat egy kalap alá venni és felelőtlenséggel vádolni már csak azért sem helytálló, mivel az elmúlt fél év statisztikái alapján az autósok által okozott balesetek száma jóval nagyobb, mint a motorosokat érintő esetek.
