Tűzvész, tatár tarolás, brutális bosszúállás – a középkori pécsiek láthattak pár nagyon durva dolgot.
Pécset a középkorban érte pár igen komoly kár, ugyanis a város számos ostrom alatt többször pusztult le és fosztották ki. A harcok által rombolt középkori Pécs legfontosabb eseményeit Fedeles Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékének docense gyűjtötte össze „A középkori Pécs pusztulásai” című megjelenés előtt álló szövegében.
Tűzvész pusztított Pécsen
Az első pécsi katasztrófa egy országos jelentőségű esemény idején történt – írja Fedeles. I. Béla halálát követően a néhai I. András király fia, Salamon foglalta el a trónt, ez pedig egy viszályokkal terhelt időszak kezdetét jelentette az országban. Béla fia, Géza herceg ugyanis lengyel csapatok támogatásával megkísérelte behajtani atyai örökségét, a Szent Koronát. Összecsapásra azonban nem került sor, a nézeteltérést diplomáciai úton orvosolták. A béke Pécsen köttetett meg 1064 tavaszán, azonban az ünnepi pillanatokat egy tűzvész szakította meg. Erről a korabeli források így emlékeznek meg: „…Az egész bazilika, az egész palota s a hozzá tartozó többi épület hirtelen lángba borult, s a tűzvész tombolása következtében minden összeomlott.
Mindenkit félelem fogott el a sistergő lángok szörnyű csattogása s a tornyokból alázuhanó harangok rettenetes robaja miatt. A király és a herceg szörnyű elképedésükben megdöbbenve, és gonosz cselvetés gyanújától megriadva, a lehető leggyorsabban elváltak egymástól”. Miután a tűz és a nyomában érkező pánik elmúlt, kiderült, hogy a tűz véletlen baleset során keletkezett. Fedeles Tamás lapunknak elmondta, hogy ugyan a katasztrófa mozgalmas ábrázolásának több részlete is – mint a tornyok leomlása vagy a harangok lezuhanása – „a krónikás fantáziájának terméke” lehet, aki így próbálta érzékeltetni a történtek súlyát. Az azonban kétségtelen, hogy a pécsi püspöki székhely komoly károkat szenvedett. A következő feladat a püspöki rezidencia és a bazilika, azaz a Székesegyház újjáépítése volt.
Marhalábszárcsontba rejtették a kincseiket
A tatár hódítók 1242 januárjában keltek át a Dunán, ekkor kezdtek bele a Dunántúl módszeres kifosztásába. Pécset azonban a mongol seregek kivonulásakor tarolták le az Ögödej nagykán halálának hírétől feldühödött hódítók – írja Fedeles. A pécsiek igyekeztek javaikat és persze életüket biztonságban tudni, ami nehéz volt, ugyanis a városnak ekkor még nem épültek meg a védfalai, a tatárok tehát gond nélkül fosztogathattak. A menekülő lakosok nagyon furfangosan próbálták meg elrejteni vagyonukat.
A régészeti kutatások bizonyítják, hogy valaki egy kettévágott marhalábszárcsontba rejtett kincseket, azzal a céllal, hogy egyszer majd visszatér értük. A mongol pusztítás a püspöki rezidenciát és az ürögi Ágoston-rendi kolostort viselte meg a legjobban. Ennek fényében tehát már világos, hogy miért épült kővár a Székesegyház és a város köré.
Véres megtorlás Pécsen
A város egyik következő, emlékezetes középkori kifosztása az Anjou-korra tehető – mondta Fedeles. Ez az ügy kicsit komplikáltabb. Nagy Lajos ugyanis lányának, Máriának és jövendőbelijének, Luxemburgi Zsigmondnak szánta a trónt.
Ezt azonban sem Mária, sem pedig édesanyja, Erzsébet anyakirályné nem gondolta így, ráadásul ez a döntés felbőszített három bárói csoportot is. Röviden: az ügyben résztvevők mindegyike mást akart a trónra, de végül Zsigmond vitte oltár elé Máriát. Azonban Zsigmond ekkor még nem volt megkoronázva, ez pedig az egyik bárói csoportot, a Horvátiakat felzaklatta, akik hívták király-jelöltjüket, Durazzói Károlyt. Károlyt gyorsan megkoronázták II. Kis Károly néven.
Az új uralkodót azonban pár hét után megölték egy budai merényletben. A Horvátiak ezt nem vették jó néven, felfegyverkeztek és kirobbantottak egy polgárháborút. A Horváti János bán vezette sereg a királynékat fogságba ejtette – írja Fedeles – , sőt Erzsébetet a börtönben meg is fojtották. Itt jön a képbe Pécs. A város ugyanis a királynékat támogató bíboros székhelye volt, ami megfelelő célpontnak tűnt a felbőszült Horvátiak számára.
„Pécs városát teljesen kirabolták és felprédálták, a kolostorokat és Isten egyházait…lerombolták és elpusztították, a mondott várat erősen körülvették és ostromolták, továbbá királyságunk nemes híveinek birtokait több helyen felégették és kirabolták, számtalan, mindkét nemhez tartozó embert elfogtak és elhurcoltak, nem csekély gyilkosságot is elkövettek” – írja egy korabeli forrás.
Zsigmond ezután a pusztítás után megtorlást tervezett. A végső csata 1394-ben történt. A Horvátiak vezérét elfogták, és nagyon csúnyán álltak rajta bosszút. Az elrettentő gyilokról egy korabeli krónikás így számolt be: „Először egy ló farkához kötözve hurcolták körül a város utcáin, aztán tüzes fogókkal kínozták, végül négyfelé vágták, és az utókor okulására a város kapuira függesztették tagjait”. Ugyan elviekben ennek a kivégzésnek Pécs volt a helyszíne, Fedeles Tamás lapunknak elmondta, hogy a mai napig nem bizonyított, hogy ez az esemény valóban a városban történt volna. Akad még egy érdekesség az üggyel kapcsolatban. Fedeles felhívta a figyelmet arra, hogy a krónikás várkaput említ, ami várfalakra létére utal, azonban, ha valóban lettek volna ekkor Pécsnek falai, a Horvátiak fel sem dúlhatták volna a várost.
