Sorsunk, fennmaradásunk, biztonságunk és nyugalmunk a tét. Ezért kell NEM-mel szavazni az október 2-i referendumon Pécs polgármestere szerint. Páva Zsolt szerint a rendszerváltás óta eltelt több mint negyed évszázad legfontosabb népszavazásán kapnak lehetőséget a választók, hogy elmondhassák véleményüket.
– Levelet írt a pécsiekhez arra kérve őket, hogy pártállástól függetlenül éljenek jogaikkal és menjenek el a vasárnapi népszavazásra, egyben a NEM rubrikába ikszeljenek. Miért tette ezt?
– Pátosz nélkül mondom: mert fontos számomra a városom és a hazám. Ez az elmúlt 25 év legfontosabb szavazása. Azon ritka események egyike lesz, amelyekből nem kell, de nem is szabad pártpolitikát csinálni. Pécs és hazánk megvédéséről kell dönteni, ehhez pedig most mindenkinek a szavazatára szükség van. Nem a kormánynak, főleg nem a kormánypártnak és nem nekem polgármesterként fontos ez, hanem Pécsnek és Magyarországnak.
– Mi történhet, ha nincs egyértelmű üzenete a referendumnak?
– Tavaly ilyenkor magunk is megtapasztalhattuk, mit jelent a menekültáradat. A pécsi vasútállomáson hétről hétre migránsok ezrei fordultak meg. Az égvilágon senki semmit nem tudott egészségi állapotukról, hátterükről, szándékaikról, esetleges terrorista kötődéseikről. Pár kilométerre tőlünk, Martonfán kis híján menekülttábort kényszerült létrehozni a kormány az áradat miatt, hogy kezelje a problémát. Ez pedig a pécsiek életét is drasztikusan megváltoztatta volna.
– Közben megépült a határzár, migránsok nincsenek. Ennek fényében mi a szavazás tétje?
– Az akadály valóban alkalmas a migránsok áradatának megfékezésére, de csak a déli határszakaszon. Ugyanakkor mit sem ér, ha most nem leszünk elegen, s nem mondjuk ki: nem engedjük, hogy az EU bürokratái Magyarországra, vagy Pécsre telepítsenek migránsokat más módszerekkel a nyugati irányból. Ki tudja, mikor és milyen számban, s kiket.
– Pécs multikulturális város, tíz nemzetiség él itt. Miben más a mostani migráció, mint a korábbi?
– Pécs 2000 éves történelme alatt soha nem kellett elviselnie olyan migrációs nyomást, mint amilyennek most kellene megbirkóznia. A velünk együtt élő nem magyar népek békés szándékúak voltak mindig, s sikerült is beilleszkedésük. Ahogy láthatjuk, Nyugat-Európában ez Nizzától, Párizson és Brüsszelen át Kölnig sehol sem sikerült. Évtizedek alatt sem alkalmazkodtak a befogadóikhoz. Azzal, ha városunkban tömegesen jelennek idegen kultúrájukhoz foggal körömmel ragaszkodó, beilleszkedésre képtelen emberek, akkor városunk – ki kell mondani – idővel soha nem lenne olyan, mint amilyennek ma ismerjük, Pécs elveszne.
