Dr. Debreczeni László 1956 októberében 22 évesen sodródott a forradalom eseményeibe és vált a pécsi egyetemi ifjúság egyik vezéralakjává, a forradalmi Diákparlament levezető elnökévé. A pécsi hős idén október 23-án kapta meg a forradalom 60. évfordulójának alkalmából alapított Szabadság-díjat, amellyel az önkormányzat azokat tünteti ki, akik az ’56-os forradalmárok szabadságvágyának szellemiségét őrzik és viszik tovább.
Az október 23-ai ünnepi közgyűlésen került sor a forradalom 60. évfordulójának alkalmából alapított Szabadság-díj átadására is. Ezt a díjaz azok kaphatják a jövőben, akik a városban a forradalom és a szabadságharc eszmeiségét méltó módon ápolják, tartják életben, adják tovább a fiatalabb generációk számára. A díjat a pécsi ’56-os emlékbizottság első ízben Dr. Debreczeni Lászlónak, az 1956-os pécsi Diákparlament elnökének adományozta, akit a karhatalmisták 1957-ben 3 és fél év börtönbüntetésre ítéltek. A nyugdíjas orvos meghatódva vette át az elismerést.
-A szabadság olyan, mint a levegő. A hiánya a legnagyobb hiány, amit el tudunk képzelni. Én életem során sajnos sokszor megtapasztaltam ezt a hiányt, de ez nem tántorít el attól, hogy a jövőben is hű maradok azokhoz az értékekhez és eszményekhez, melyek egész életemben vezéreltek – mondta köszönőbeszédében Dr. Debreczeni László.
A díj átadásakor elhangzott laudációja:
Dr. Debreczeni László 1934-ben Kaposváron született, de a gimnáziumot már Pécsen végezte a Nagy Lajos Gimnáziumban. A Pécsi Orvostudományi Egyetemre 1952-ben vették fel. A pécsi egyetemi ifjúság a Diákparlament elnökének választotta 1956 októberében. A forradalomban játszott szerepe miatt 1957 márciusában letartóztatták és 3 és fél év börtönbüntetésre ítélték. Amnesztiával szabadult 1959-ben, de tanulmányait nem folytathatta, mert “mellékbüntetésként” kizárták az ország összes egyeteméről.
Szabadulása után Debreczeni elsősegélynyújtó bányaorvosként sújtólégrobbanások után mentett életeket, de segédmunkásként, tolmácsként, fordítóként és kutató asszisztensként is dolgozott, amíg 1964-ben végre befejezhette tanulmányait és megkapta orvosi diplomáját. Ezután a Komlói Szénbányáknál helyezkedett el üzem- és bányamentő orvosként, majd a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál volt üzemorvos, később vezető főorvos. A rendszerváltás után az ÁNTSZ tisztifőorvosa, nyugdíjazásáig pedig a megyei intézet helyettes vezetője volt.
Debreczeni László 1987-ben kiérdemelte a Bányász Szolgálati Érdemérem arany fokozatát, két évvel később pedig megkapta a Bányamentő Szolgálati Érdemérem arany fokozatát is 25 éves bányamentő orvosi szolgálatának elismeréseként. Mindezen túl a Nagy Imre Érdemrend, a Szabadság Hőse kitüntetés és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének birtokosa is. Példamutató életútjának elismeréseként 2014-ben Pro Civitate emlékéremmel tüntették ki.
Az ’56-os forradalom egyetemi és pécsi eseményeinek ismert krónikásaként írt könyvet a városban történtekről és börtönélményeiről “Egy medikus barangolásai börtönországban” címmel.
Nyugdíjas évei alatt is aktív, rendszeresen tart előadásokat középiskolásoknak és egyetemistáknak a forradalom emlékeiről.
Dr. Debreczeni László lapunknak több alkalommal beszélt a forradalom során szerzett élményeiről és tapasztalatairól.
– A forradalom idején olyan az ember lelke, mintha szerelmes volna: a valóságról, a reális veszélyekről nem vesz tudomást, de a hit és a szent cél tettekre sarkallja” – nyilatkozta 2013-ban lapunknak.
Egy másik vele készült interjúnkban így emlékezett vissza 1956 októberének pécsi történéseire: – Tízezrek vonultak az utcákon, olyan sokan, hogy a felkelést csak sortűzzel lehetett volna leverni, erre azonban szerencsére nem került sor. Mindkét fél érdeme volt, hogy Pécsen vérontás nélkül győzött a szabadságharc.
