A belvárosba látogatók október 23-án igazi forradalmi hangulatban tölthettek el egy kellemes délutánt. Az ejtőernyős célba ugrás elmaradt ugyan, de a Misina Néptáncegyüttes megmentette az ünnepséget. Produkciójuk, valamint Páva Zsolt beszéde után zenés-zászlós vonulás indult meg a 48-as térre, ahol Debreczeni László, a pécsi forradalom vezéralakja szólt az egybegyűltekhez.
A belváros az október 23-i ünnepi közgyűléssel egy időben vált egyfajta élő történelemórává. A Széchenyi téren már 10 órától várták ünnepi programokkal és a forradalom korát idéző hangulattal a városlakókat, akik megnézhettek igazi ’56-os katonai járműveket, láthattak hiteles korabeli fegyverbemutatót is. A kis- és nagyobb pécsi gyerkőcöknek katonai ötpróbát, barikádépítést és ismeretterjesztő programokat rendeztek.
A város nagyszabású ünnepi megemlékezésére is a Széchenyi téren került sor 15.30-tól. Kéri Tibor betervezett ejtőernyős célba ugrása ugyan a nem megfelelő légköri viszonyok és a nagy köd miatt elmaradt, azonban a térre látogatókat kárpótolhatta a Misina Néptáncegyüttes látványos, a forradalom szellemisége által ihletett táncprodukciója.
Műsoruk után mondott ünnepi beszédet Páva Zsolt, Pécs polgármestere. Hangsúlyozta, hogy 1956 októberében a magyarság a szabadságért szállt hadba, azért a szabadságért, amely a nemzetnek mindig is a legfontosabb értéke volt. Emlékeztetett arra, hogy Pécsen a forradalom már október 22-én megkezdődött a Diákparlament megalakulásával. Az egyetemisták ellenállásához később – folytatta – csatlakoztak a pécsi bányászok, és megalakult a munkástanács is.
– Pécsen, szemben más városokkal, a forradalom tisztán, vér nélkül diadalmaskodott. A Mecseki Láthatatlanok kommunista túlerővel szembemenő önzetlen és hősies akcióinak köszönhetően pedig büszkén mondhatjuk, hogy Pécsen volt legtovább fegyver a forradalmárok kezében, hiszen a szovjet tankok bevonulása után még két hétig küzdöttek ellenük a hegyekben. Ez a harc 60 évvel később is meghatározza a pécsiek életét és gondolkodását. Pécs hálás forradalmárainak ezért – mondta a városvezető. A szabadságharcban viszont többen is életüket vesztették, megsebesültek a mecseki csatákban.
Páva Zsolt hangsúlyozta, az ’56-os események során bebizonyosodott, hogy a függetlenségért és a szabadságért a magyarok össze tudnak fogni. A forradalommal Magyarország „lyukat ütött a kommunizmus pajzsába” – mondta – és utat mutatott a szovjetek által elnyomott környező országoknak is.
– Az olasz Lazio futballklub 1956 novemberében írt, a magyar forradalom előtt tisztelgő szurkolói dala úgy hangzik, hogy „Előre Budai fiúk, előre pesti srácok!”. A pécsi forradalom érdemeire és jelenleg is érezhető hatását nézve mondhatnánk azt is, hogy „Előre pécsi fiúk!” – zárta beszédét a polgármester.
Az ünnepnap 16.45-kor egy fúvószenekarral kísért zászlós felvonulással folytatódott. A menet a Király utcától a 48-as térre vonult, ahol 17.30-kor a Szabadság-díjjal frissen kitüntetett Debreczeni László tartott ünnepi beszédet. Az ’56-os Diákparlament elnöke, a pécsi forradalmárok egyik utolsó élő alakja a forradalom és szabadságharc eszmeiségének megőrzése és ápolása céljából végzett több évtizedes kiemelkedő tevékenysége elismeréseként kapta meg a díjat a városi közgyűléstől.
Beszédében elmondta, hogy az idegen eszmeiségű szovjet hatalom több mint 60 éve kezdte el tiporni a magyarok függetlenségét, következetesen és folyamatosan. A forradalom kirobbanásához csak egy szikra kellett ezért – mondta.
– Az októberi forradalom elszánt, de békés tüntetésként kezdődött, a fiatalok annak szánták. Nem tétován sodródtak, hanem tudatosan cselekedték meg, amit megkövetelt a haza. Dávidként szálltak szembe Góliáttal, mert tudták, hogy a szabadságot nem lehet készen kapni. A Rákosi-Gerő-klikk megbocsáthatatlan bűne az, hogy tüntetésükbe belelőttek, és hogy a fővárosi küzdelem több ezer halálos áldozatot követelt. Pécsen viszont a hatalom megrettent a tömeg erejétől, nem sült el egy puska sem. Közénk lőhettek volna, de nem tették, ez pedig mindkét fél érdeme – mondta.
Debreczeni végezetül kiemelte, hogy a forradalomnak a tanulsága a következő: „A magyar nép mindig akkor tudott igazán előre haladni, amikor összefogott, szolidaritásban egységet alkotott és egy emberként küzdött az elnyomás ellen”.
Az október 23-i megemlékezés a Kodály Központban a Pannon Filharmonikusok nagyszerű koncertjével zárult, amin Beethoven Egmont-nyitányát és Bartók Béla Concertóját adták elő a zenészek, majd pedig Muskátlis ablakok címmel Pannon Filharmonikusok, a Pécsi Balett és a Pécsi Nemzeti Színház énekkara közreműködésével adtak elő emlékprodukciót.
Az eseményen Hoppál Péter kulturális államtitkár elmondta, Pécsen már 1956 nyarán ellenállást szerveztek, és itt tartott legtovább a szabadságharc a Mecseki Láthatatlanok hősies küzdelmének köszönhetően.
– A tüntetők nem a kommunista párt reformpolitikusai voltak, hanem az utca emberei, diákok, hallgatók, munkások, gazdálkodók, bányászok, tanárok. Az elnyomás akkora volt, hogy úgy döntöttek: akár az életük árán is, de visszaszerzik a magyar szabadságot – mondta Hoppál Péter. – Olyan országot akartak, amelyben természetes érzés magyarnak lenni, szabad, erős, a saját lábán álló országot álmodtak, ezért harcoltak.
Hozzátette: az idegen hatalomnak a magyar érzület letörése és a magyarság megtörése volt a célja. De az ötvenes évek néma hősei jól tudták, hogy kultúránkat, a nemzet jövőjét nem törölhetik el parancsszóra.
A kommunisták sovinisztának, nacionalistának tartották a forradalmat, ez nem változott ma sem egyes, a nemzet ügyeit, önállóságát sokadlagosnak tartó politikai erő esetében – mondta az államtitkár. – Mi, ’56 örökösei a nemzet egységében gondolkozunk, a demokrácia az, amelyben megkérdezzük és ha kell, akkor árral szemben is képviseljük a magyar emberek érdekeit.
