Átadták az idei Junior Prima Díjakat, a pécsiek pedig újfent büszkék lehetnek városukra, ugyanis a kétmillió forintos rangos elismerést Boros Misi zongoraművész mellett egy másik pécsi zenésztehetség, Erdélyi Dániel is átvehette. A 27 éves karmester a díj kapcsán mesélt nekünk többek között arról, hogy egy nagyzenekar vezénylése nem csupán „hadonászás és kalimpálás”.
Idén is átadták a Magyar Villamos Művek által alapított Junior Prima Díjat az ország fiatal zenésztehetségeinek, a Müpában tartott gálaesten pedig két ifjú pécsi zenész is átvehette a rangos elismerést, mely a világon bárhol megállja a helyét. Boros Misi zongoraművész mellett Erdélyi Dániel pécsi karmester is részesült a kétmillió forintos támogatással járó díjban.
Erdélyi 1988-ban született Pécsett, zenész családba. A fiatal karmester édesanyja a Pannon Filharmonikusokban cselló szólamvezető, édesapja a debreceni Kodály Filharmonikusok koncertmestere. Dániel elmondta, hogy már egészen kiskora óta szívesen foglalkozott zenével, zongora tanulmányait 6 évesen a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolában kezdte Megyimóreczné Schmidt Ildikó tanárnőnél, aki egyébként Boros Misi tanárnője is. Később orgonálni is tanult. A karmesteri pozíció sem állt tőle messze, hiszen már páréves korában is vezényelt – pontosabban úgy tett, mintha vezényelne – zenekarokat, édesapja ezért készíttetett is számára egy karmesteri pálcát.
Dániel 2013-ban szerzett diplomát a Zeneakadémián, Karmesterként olyan neves együttesekkel dolgozott együtt, mint a Danubia Szimfonikus Zenekar, a Magyar Rádió Gyermekkara, vagy épp a Pannon Filharmonikusok, de többek között a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának szimfonikus zenekarát is dirigálta már.
Hozzátette: a Junior Prima Díj a legnagyobb elismerés, amit korosztályának zenészei kaphatnak, épp ezért rendkívül büszke is rá.
– Nem a pénz a legfontosabb nekem ebben az elismerésben, hanem az, hogy hatalmas szerepe lehet a karrieremben, a pályám egyengetésében és menedzselésében, hiszen azok, akik ezt a díjat megkapják, sokkal könnyebben juthatnak nemzetközi fellépési lehetőségekhez. Persze a pénz része is jól jön, hiszen így tudom majd finanszírozni azokat a karmesteri mesterkurzusokat és versenyeket, melyeken részt szeretnék venni – mondta.
De mit is csinál egy karmester? Dániel szerint erre a kérdésre sokan nem tudják a választ.
– Egy biztos: a karmester nem csak hadonászik, kalimpál és integet a színpadon. Nagyon sok fontos tényezőre kell figyelnünk. Ismernünk kell a zenetörténetet, meg kell tanulnunk az adott darabokat, és meg kell tanulnunk kommunikálni különböző együttesekkel, rá kell jönnünk, hogy miként inspiráljuk őket. Ez nagyon nehéz folyamat. Főleg azért, mert ezeke mellett különlegessé, egyedivé kell tennie az ismert és kevésbé ismert zeneműveket. Saját, egyéni látásmódunkat kell bevinni az alkotásba, egyéniséget kell adni a műveknek– mesélte.
Dánielnek van egy másik szenvedélye is, a Magyar Labdarúgó Szövetség Baranya Megyei Igazgatóságának egyik játékvezetője. Ő lát is hasonlóságot a karvezetés és a focimeccsek dirigálása között, ugyanis szerinte mindkettőhöz „jó pedagógusnak és jó pszichológusnak is kell lenni”.
A fiatal pécsi karmester 2014-től a karigazgató asszisztensként dolgozik a Magyar Állami Operaházban, valamint ő a fővárosi Műegyetemi Zenekar zenei vezetője is. Pécsett mindemellett a kertvárosi református gyülekezetben kántorként dolgozik.
Kiemelt képünk forrása: pfz.hu
