Döbbenetes, megrázó tárlat nyílt a Rákóczi úti Néprajzi Múzeumban a szovjet kényszermunkára, „málenkij robotra” elhurcolt magyar nők, ifjak személyes emlékeiből, tárgyaiból. A kiállítás mellbevágóan illusztrálja az túlélők szenvedéstörténetét videókkal, egy tábor korabeli enteriőrjével, levelekkel.
„Idegen ég alatt – Oroszföldön meggyötörve” cím alatt nyílt páratlan kiállítás a Néprajzi Múzeumban. Az ünnepélyes megnyitón személyes élmények hangzottak el, visszaemlékezések – sok túlélő és azok leszármazottai is eljöttek.
Hoppál Péter, kultúráért felelős államtitkár, és Őri László, Pécs alpolgármestere nyitotta meg tárlatot.
Hoppál szerint a gulág-emlékévben fontos, hogy ilyen megemlékezésekkel, kiállításokkal adózzunk az előtt a sok százezer ember előtt, akiket sokszor az utcáról elrángatva vittek el málenkij robotra, „egy kis munkára”, hogy éhezve, fázva, több ezer kilométerre innen dolgozzanak.
– Soha nem mondhatjuk azt, hogy elég, hogy eleget tettünk, eleget adóztunk a táborokat megjártak előtt. A fiatalabb generációknak meg kell tanítani, hogy az a szabadság, amibe beleszülettek, nem magától értetődő, nagyszüleink és dédszüleink súlyos áldozatai kellettek hozzá.
Hoppál kiemelte, a világháború után a győztesek büntetni akartak – de ez a büntetés embertelenségbe torkollott, a faji alapon történő kínzásokat és népirtásokat egy szintén faji alapon történő kínzás és népirtás követte.
Őri úgy véli, büszkén mondhatjuk, hogy egy olyan városban élünk, ahol az emlékezés a kultúránk részét képezi.
Megnyitójában úgy fogalmazott, egy háború veszteségeit össze lehet számlálni, de a kollektív bűnösség elve alapján tönkretett családokat, emberi életeket, sorsokat nem.
– A legfájóbb mindebben az volt, hogy ezek a történeteket nem lehetett elmesélni, hallgatásba burkolózva kellett feldolgozni, hiszen az akkori hatalomtól nem kaphattak elégtételt.
A málenkij robotra elhurcoltak szenvedéstörténete szolgáljon tanulságul, hogy az erőszak soha nem teremt békét – mondta az alpolgármester.