Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy rossz szülők vagyunk, ha a gyermeket unatkozni hagyjuk. A gyerekek ilyenkor ugyanis gyakran fordulnak a könnyen beszerezhető ingerekhez, például a tévézéshez, ettől azonban csak még feszültebbek lesznek.
Mi is pontosan az unalom?
Az embereknek alapvető igényük van arra, hogy éberségi állapotukat optimális mértékben tartsák. Az optimálisnál alacsonyabb serkentettség unalmat, míg a magasabb túlságos pörgés szorongást jelent – avat be dr. Láng András, a PTE BTK Pszichológia Intézet Fejlődés és Klinikai Pszichológia Tanszék egyetemi adjunktusa. Ilyen értelemben az unalom mindenképpen arra sarkall minket, hogy a megfelelő ingerekhez hozzájussunk.
Holcsik Erzsébet gyermek és ifjúsági klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus hozzáteszi, hogy Csíkszentmihályi Mihály flow-elmélete is ide kapcsolható. A flow egy olyan állapot, amikor annyira elmerülünk egy tevékenységben, hogy szinte megfeledkezünk magunkról. A flow-t biztosító tevékenységek köre széles: átélhetjük például sport, alkotás, imádkozás közben. A flow-modell szerint akkor jelentkezik unalom, ha az egyén képességeihez képest a kihívás szintje túlságosan alacsony, így az unatkozó gyerek tulajdonképpen arra motivált, hogy megteremtse önmagának a kihívásokat. Ez maga a kreativitás!
Mit tesz ma ez gyerek, ha unatkozik? Hát bekapcsolja a TV-t!
A szakemberek szerint unalom esetén gyakran folyamodnak a gyerekek könnyen beszerezhető ingerekhez, de ez a „szellemi rágógumi” nem segít a valódi flow-élmény megtapasztalásában.
[su_quote]
Többek közt ezért lesz az unalomra TV nézéssel válaszoló gyerek, a TV nézés után még feszültebb.[/su_quote]
A videojátékok esetében más a helyzet – folytatják a szakemberek. Azok vonzereje sokszor abban rejlik, hogy kihívást jelentenek a fiatal számára. Ezért lehet az, hogy nemcsak a csilivili játékok, hanem a megjelenésükben idejétmúlt retro játékok is hódítanak.
Felnőttként is akkor vagyunk képesek optimálisan átélni a flow-élményt, ha ezt gyermekkorunkban megtanultuk, megfelelő mértékben megtapasztaltuk. Az azonnali szórakozást biztosító, belső munkát nem igénylő tevékenységek ezt nem teszik lehetővé.
Ne feledjük: az unalom gyermekkorban személyiségfejlesztő hatással bírhat!
Kim John Payne, az Egyszerűbb gyermekkor című könyv szerzője kiemeli az unatkozás személyiségfejlesztő hatását. A szerző azt is hangsúlyozza, hogy manapság szinte társadalmi elvárás, hogy a szülők folyamatosan biztosítsák gyermekük szórakoztatását. Dr. Láng András és Holcsik Erzsébet szerint hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy rossz szülők vagyunk, ha a gyermeket unatkozni hagyjuk, holott épp az ellenkezője igaz. A nem beosztott, megtervezett, megvásárolt, valóban szabadon eltölthető idő az egyik legnagyobb ajándék gyermekünk számára.
– Nem csak a gyerekek, de társadalmi szinten is függővé váltunk a körülöttünk lévő zajtól, nyüzsgéstől, ingeráradattól, ami gátolja a fantáziát, kreativitást. Sokak számára így a belső csend ürességet jelent, ami akár ijesztő is lehet – teszi hozzá a pécsi szakpszichológus.
A belső képek (képzelet, gondolat, testkép stb.) gyermekkorban azért kiemelt fontosságúak, mert a feszültséget keltő, nehezen megemészthető élmények feldolgozásának legfontosabb eszközei. A szóbeliség, a belső tartalmak „kibeszélésének” képessége igazán a kamaszkor végére válik jelentőssé. Belső képek segítségével képes a gyermek a játékra, az alkotásra, érzelmei szabályozására.
Ne feledjük azonban, hogy az unalom önmagában egy kellemetlen állapot. Végső esetben az is előfordul, hogy aki máshoz nem tud nyúlni, azok serkentőszereket, drogokat fogyasztanak, vagy mások bosszantásán keresztül keltenek balhét, ami a szükséges pörgést biztosítja.
