Idén volt 75 éve annak, hogy a honvéd lobogókat a szovjetek kicserélték Rákosi Mátyás kommunista diktátorért. Sokan nem tudják, hogy ezen az eseményen egy pécsi katonatiszt is részt vett. Bernáth Antal zászlós élete emellett a jelentős tett mellett is tartogatott komoly fordulatokat.
Bernáth Antal a baranyai Sumonyban született 1915. március 13-án. Pécsett járt középiskolába, a Pius Gimnáziumba 1933-ig, majd pedig az Erzsébet Tudományegyetem jog- és államtudományi karán tanult tovább. Az egyetemet nem végezte el, ugyanis úgy érezte, hogy hazáját másként szeretné szolgálni. Átiratkozott tehát a pécsi Magyar Királyi Zrínyi Miklós Honvéd Gyalogsági Hadapródiskolába (melyet ma már a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karaként ismerünk), ahol 1939-ben zászlóssá avatták.
A pécsi zászlós két évvel később, 1941. március 23-án egy olyan fontos, de mégis elfeledett történelmi eseményben is részt vett, melyről a Haditudósító 2009-ben számolt be. Ezen a napon adták át ugyanis a szovjet sereg képviselői és küldöttei a magyaroknak azokat a honvédlobogókat, melyeket még I. Miklós orosz cár csapatai zsákmányoltak 1849-ben a magyar forradalom és szabadságharc leverésekor – írja a lap. Ami ezt az eseményt még izgalmasabbá teszi az a következő: a zászlókat a szovjetek a lavocsnei határállomáson Rákosi Mátyásért cserébe adták oda a magyaroknak. Bernáth Antal pedig az egyike volt azoknak a tiszteknek, akik a későbbi kommunista diktátort kísérték.
Rákosi 1925 óta volt börtönben, 1941-ben „járt le” életfogytiglani büntetése. Sztálin kérésére Horthy Miklós, Magyarország akkori kormányzója adta ki. A „csereüzlet” célja nem a szimbolikusság volt – noha nyilván érezték a tett eszmei súlyát akkoriban is – hanem a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok megerősítése. Érdekes módon a hazai újságok nem nagyon adtak hírt arról, hogy Rákosi szabadult és elhagyta az országot.
Bernáth Antal pályafutása azonban nem ért véget az úttal, hiszen rá egy évre 1942-ben hadnaggyá léptették elő. Két évvel később azonban egy vezérkari százados letartóztatta, mert nem engedelmeskedett az új vezetésnek. Hadbíróságra akarták vinni, azonban ettől egy bajtársa és barátja – bizonyos Nagy Vilmos – mentette meg. A második világháborúban Klagenfurtnál hadifogságba esett, ahonnan 1945 októberében tért haza.
A következő év elején, 1946-ban a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt országos küldöttje lett, majd a Kisgazdapárt baranyai irodavezetőjévé léptették elő. Bernáth Antal azon kevés pécsiek közé tartozik, akik közvetve és közvetlenül részt vettek az 1848-as szabadságharcban és az 1956-os forradalomban is, hiszen a ’48-as zászlók hazahozatala – és azzal együtt egy éra lezárása – után a pécsi zászlós már politikusként ment szembe a rendszerrel ’56-ban is – mint a Kisgazdapárt pécsi titkára. Többek között neki és társainak is köszönhető az, hogy Pécsett a forradalom során nem folyt vér, ugyanis ők akadályozták meg azt, hogy a pécsi polgárok kezébe fegyver kerüljön.
Bernáth sok más forradalmár társával egyetemben megszenvedte az ’56-os forradalom végét, ugyanis 1957-ben „a Magyar Népköztársaság államrendje ellen elkövetett szervezkedésért” letartóztatták, és 2 és fél év börtönbüntetésre ítélték. Fél év híján leülte teljes büntetését, 1959-ben szabadult amnesztiával. Bernáth Antal 1965-ben halt meg Pécsett. Emléke, tetteinek jelentősége azonban nem maradt elismerés nélkül: 1992-ben ’56-os posztumusz „Hazáért és Szabadságért” emlékérmet adományoztak neki.
Forrás: Haditudósító, 2009/3, http://thomas-sz.com/
