Vannak vásárlók, akik úgy tekintenek a divatipar nagyjaira, mint magára az ördögre. Gyors gyártás, alacsony minőség, olcsó gyerekmunka – harsogják a fashion bloggerek. A képlet azonban nem ennyire egyszerű, hiszen rázzuk az öklünk, mégis bűnbe esünk egy-egy leárazásnál. Miért?
A divatipar gyorséttermei, vagyis azok az üzletek, amelyek az úgynevezett fast fashion irányvonalat követik, egyre komolyabb bevételekre tesznek szert évről évre. A piacot gyorsan és olcsón árasztják el termékekkel, amik nagyon gyorsan ki is mennek a divatból, így ha lépést akarunk tartani az aktuális trenddel, egyre többször kell betérnünk az üzletekbe.
Sokszor azonban a fast fashion legnagyobb mumusainak a pazarlást, az olcsó gyerekmunkát és a ruhákban található veszélyes vegyi anyagokat tekintik. Ezek nem hatalmas titkok, valószínűleg a fogyasztók nagy része tisztában van a kockázatokkal, mégis vígan libbenünk be egy-egy leárazáskor a divatóriások üzleteibe.
‘Haladok a korral és divatos vagyok’ érzés anélkül, hogy a gatyánk is rá menne
Ahogy beérkeztek Magyarországra ezek a hálózatok, kíméletlenül odaszoktak a fiatalok, idősebbek egyaránt. Hiába, az olcsónak a vágyása iparágakat mozgat meg, egy filléres repülőjegynek vagy egy divatos lábbelinek hatalmas az ereje, nem csoda, hogy országunk is hamar rákapott az irányzatra. Nem véletlenül vannak azóta is talpon ezek az üzletek, hiszen hatalmas a bevételük, rengeteg a vásárlójuk.
– Ez az üzleti modell arra reflektál, hogy az emberek szeretnek új dolgokat vásárolni, abban a hitben lenni, hogy a trendet követik, nem utolsósorban pedig könnyen elérhetőek ez az áruk. Ilyen szempontból ez a modell sikeres – vélekedik Törőcsik Mária pécsi marketingprofesszor, trendkutató.
A legtöbb szakíró a pazarlásra is felhívja a figyelmet, hiszen a csábító, pár ezer forintos ruhadarabok bárki számára elérhetőek, anyagi körülményektől függetlenül, így akkor is megvesszük őket, ha nincs is szükségünk rá igazán.
– A pazarlás veszélye fennáll, ugyanakkor én sokkal inkább az előnyét próbálom látni az olcsóságnak. Mivel ez mégiscsak a divat demokratizálódását jelenti, olyan emberek számára is elérhetőek lettek a stílusos darabok, akik egyébként nem tudnának több tízezer forintot fizetni értük – mondja a szakember.
Olcsó gyerekmunka – kiszűrhető?
Lépten-nyomon olyan cikkekbe és videókba is futhatunk bele, melyek az olcsó gyerekmunkával készült kollekciókra hívják fel a figyelmet. A tudatos fogyasztó azonban tisztában van azzal, hogy egy kétezer forintos pulóver, vagy ezer forintos táska jó eséllyel olcsó munkaerővel és gyártatással készült. Nem is beszélve arról, hogy a gyártás helyét köteles feltüntetni minden divatcég, így sok meglepetés nem érhet minket, ha egy pillantást vetünk a ruhák címkéire.
– Természetesen nem az olcsó gyermekmunkáról beszélek, de arról se feledkezzünk meg, hogy a divatipar mégiscsak munkalehetőséget ad embereknek – így Törőcsik Mária. Hozzáteszi, hogy az olcsóságnak ára van, és ez az anyagok minőségében is megmutatkozik. Sokszor azonban a fogyasztó a minőségi alapanyagok gyártásával és készítésével sincs tisztában, így erről nehezen lehet vitát indítani.
A pánikkeltő szakírások sokszor kiemelik, hogy káros vegyi anyagokkal is találkozni egy-egy kollekcióban, de ne felejtsük el, hogy a divatipar egyre jobban hajlik arra, hogy olyan terméksort gyártson, melyek környezetbarát vagy bio alapanyagokból készülnek.
Ne hunyjuk be a szemünket, figyeljünk a jelekre!
Persze nem az a legjobb megoldás, ha csukott szemmel mindezt elfogadjuk, de ne a cégeket hibáztassuk, hiszen a divatipar – ahogy minden más iparág – a fogyasztói igényeket próbálja kielégíteni, így ha a fogyasztói etikába belefér a pár dolláros gyermek munkaóra és az olcsó anyag, akkor ne lepődjünk meg, hogy a fast fashion ekkora népszerűségnek örvend. Figyeljük a gyártási országot, tájékozódjunk az anyagok típusáról, és végül de nem utolsó sorban törekedjünk arra, hogy helyi márkáktól is vásároljunk!