Ismét különleges műtárggyal gyarapodott a Janus Pannonius Múzeum iparművészeti gyűjteménye. Sárváry-Bene Zoltán egy Mack Lajos által 1906-ban tervezett Zsolnay-vázát ajándékozott a múzeumnak.
Az adományozó gyermekkorát Pécsen, a Káptalan u. 6. számú épületben töltötte. Később az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, ahol majdnem 40 évet töltött, aktív éveiben az autóiparban ténykedett. 2008-ban települt vissza hazánkba, azóta Szentendrén él.
A Mack Lajos tervei alapján készült vázát gyermekkora óta ismerte, majd az eredeti tulajdonosától, nagymamájától megörökölte, s a gyönyörű műtárgyat 1980 óta őrizte. Sárváry-Bene Zoltán korábban édesapjának tett ígéretet, gondoskodik arról, hogy a váza megmaradjon az utókornak, s ezért szeretné, ha minél többen megismernék. E célra pedig a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay-kiállítását látta legalkalmasabbnak.
A tervező és a váza
Mack Lajos (1876-1963) pozsonyi születésű, a bécsi akadémián tanult szobrászművész 1899-1916 között volt a Zsolnay-gyár tervezője. Az 1900-as párizsi világkiállításra való felkészülés során érkezett a gyárba, hogy részt vegyen a szecessziós kollekció tervezésében, és a kiállítás attrakciójának, a magyar huszárság történetét bemutató terem huszár-figuráinak megmintázásában.
A századfordulót követő években Mack Lajos számos plasztikusan díszített kerámia tervezője, nagyméretű épületszobrok modelljének elkészítője lett. Biztos formai érzékével, szakmai tudásával komoly érdemeket szerzett a gyár művészi hírnevének öregbítésében. A vázákon, tálakon elhelyezett figurái, állatalakjai egyszerre feleltek meg az életszerűség és a kerámiához illő stilizálás követelményeinek. Tervei kielégítették a korszak azon igényét, hogy a díszkerámia autonóm művészi értékek hordozója is legyen.
Az 1906-ban készült, 8068-as formaszámú vázája a perem mellett álló szerelmespárral jó példája a szimbolizmus eszköztárából vett motívum művészi megformálásának és egyúttal az eozin technikából származó festői hatások érvényesítésének.
Mack Lajos Zsolnay-gyárbeli pályafutásának az első világháború vetett véget, amikor behívták katonának. Ezt követően szülővárosában telepedett le. Figurális díszű kerámiái azonban olyan népszerűek voltak, hogy az 1930-as évek elején visszahívták a pécsi gyárba, ahol néhány modelljét újra mintázta.
