Miért is kell kilőni a Makártető renegát vaddisznóit? Miért nem lehet más megoldást találni? Veszélyesek-e ezek az állatok? Mi van az állatvédelemmel? És mi ez a vadászat dolog egyáltalán?
Elég nagy felfordulást okozott az a nemrég általunk is közreadott hír, miszerint február 28-ig a Makártető, a Völgyi dűlő és a Felsőmakár dűlő által határolt erdős, elhagyott házakkal „díszített” területen elkanászodott vaddisznókra fognak vadászni a Hosszúcser Vadászegylet vadászai. A felháborodást természetesen az okozta, hogy egyesek szerint nem a vaddisznók lelövése a megoldás egy ilyen helyzetben. Pedig jelen esetben bizony az.
Jelenszky Márton, a Hosszúcser Vadászegylet elnöke lapunknak elmondta, hogy mindössze 4-5 vaddisznót fognak a tervek szerint kilőni a környéken. Kiemelte, hogy ez a vadászat nem a vadállomány megritkításáról szól, hanem az említett terület és a közelben élők védelméről, hiszen ez a pár renegát vaddisznó évek óta jelentős károkat okoz éjjelente a kertekben, veteményesekben, gyepekben. Kérdésünkre, hogy nincs-e más tervük az állatok száműzésére, Jelenszky kifejtette, hogy a vadak lelövése az egyetlen, végső megoldás ebben a helyzetben.
– Két évig próbálkoztunk vadbefogó csapdákkal a Fábián Béla közben, a vaddisznók a közelükbe se mentek. A vadkerítés nem hatásos. Nem lehet őket felterelni a Mecsekbe sem, mert ez a környék majdhogynem teljesen be van építve házakkal. Sokan nem értik meg, hogy ezek a vaddisznók nem idevándorolnak a hegyről, hanem itt élnek, az elhagyott és növényekkel benőtt dzsungelben. Innen mennek a környező házak kertjeihez táplálékért – mondta.
Jelenszky kiemelte, hogy nem önszántukból, nem kötelességből mennek a Makártetőre vaddisznókat lőni, hanem mert a környéken élők a segítségüket kérték, hiszen az eltávolíthatatlan állatok megkeserítik a mindennapjaikat. Annyira odaszoktak a vaddisznók – mondta a vadászegylet elnöke –, hogy nemrég már a Magyarürögi úton az autóforgalmat is akadályozták, ami – ha a vadak folytatják ezt a viselkedést – balesetveszélyes helyzeteket is eredményezhet a jövőben.
De vajon veszélyesek-e ezek a városi vaddisznók? Jelenszky szerint nem igazán.
– Terjengenek rémhírek a városban arról, hogy a vaddisznók megkergetnek embereket, ezeknek lehet valamennyi valóságtartalma, de egy vadkan jobban fél az embertől, mint mi tőle. Csak akkor támadnak, ha sarokba vannak szorítva, ha elálljuk a menekülési útvonalukat. Ha a vadkerítés mögé kerülnek, vagy egy kertbe szorulnak, nem szabad a közelükbe menni. A kocák lehetnek igazán veszélyesek, ha úgy érzik, hogy a malacaik fenyegetve vannak – fejtette ki.
– A közelgő vadászatnak nincs köze az állatvédelmi tényezőkhöz, az emberek életének védelme és a lakókörnyezet megóvása jelen esetben fontosabb – hangsúlyozta Jelenszky. Mindemellett tudni kell, hogy az állatokat a lehető legkíméletesebb módon fogják kilőni, egyetlen lövéssel, hogy a lehető legkevesebbet szenvedjenek.
Kérdésünkre, hogy mi lenne a megoldás arra, hogy ilyen helyzetek ne forduljanak elő a jövőben, a vadász elmondta, hogy az olyan területeket, mint a Makártető – Völgyi dűlő – Felsőmakár dűlő vadkan lakta köze, meg kellene tisztítani. Ha így eltűnik a városi élőhelyük, akkor elvonulnak.
Az emberek vadászatra adott reakcióiról Jelenszky elmondta, hogy alapvetően két fajta létezik: a „minden vadat ki kell lőni” és a „ne lőjenek le egy állatot se”. Egyik se jó hozzáállás – emelte ki Jelenszky -, hiszen a vadászat többek között a vadállomány ritkítását, szelektálását szolgálja. Magyarországon a nagyvadaknak nincs természetes ellenségük, az állatok száma így folyamatosan nő, a szabályozott vadászat így pedig nem jár az állomány csökkenésével. Ezt sokan nem értik meg.
– Úgy gondolom, az alapműveltség része, ha valaki tudja, hogy a vadászat mint az egyik legősibb emberi tevékenység nem csak az állatok megöléséről szól – tette mindehhez hozzá.
