Az uránérc bányák bezárása utáni tájrendezés, valamint a teljes körű környezetvédelmi rehabilitációt végző, jelenleg kármentesítési utógondozást ellátó részvénytársaság, a Mecsek-Öko Zrt. jelentős nemzetközi elismerés előtt áll. A szervezet munkáját ugyanis a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség elemezte. A cég eddigi tevékenységéről, s jövőbeni terveiről Berta Zsolt vezérigazgató számolt be.
– Az elmúlt években mindig ott bujkált az emberekben a kérdés, hogy vajon az uránbányák bezárásával, a rekultivációval minden, a bányászat okozta veszélynek búcsút inthettünk-e?
– Igen. A rekultiváció 2008-ban befejeződött, aminek keretében eltüntettük a tájsebeket, valamint felszámoltuk a bányászati tevékenységhez kapcsolódó objektumokat. A kármentesítési munka azonban még nem fejeződött be. A legfontosabb és talán a legdrágább feladat a még hosszú évekig tartó vízkezelés: a bányákban feltelő vizek, valamint a zagytározók uránmentesítése ugyanis még nem zárult le. Ez a munka kétmillió köbméternyi víz sótalanítását jelenti, s ehhez kapcsolódik még a folyamatos monitoring és utóellenőrzés.
– Meddig kell ezt a munkát végezniük?
– Ez a fő kérdés, hiszen a szakma sem egyezik meg abban, hogy pontosan hány évtizedig kell ezt még folytatnunk, a jelenlegi állás szerint harminc évig még legalább szükséges fenntartani a munkát. Nyilván ezt nem megegyező intenzitással végezzük majd, s a zagytéri mentesítés már jóval korábban megoldódik, ugyanakkor a bányaüregek előreláthatólag 20-25 év múlva telnek fel vízzel. Kevés a nemzetközi tapasztalat arra, hogy mikorra áll be a végleges geokémiai egyensúly a felhagyott uránbányák utáni területeken, hiszen nincs a világon már felhagyott és teljesen rekultivált uránbánya.
– A Mecsek Öko Zrt.-nek ez az év fordulatot hozhat. Miért?
– A rekultivációs munkában komoly tapasztalatra tettünk szert, hiszen ezt a feladatot tizenegy esztendeig láttuk el. Az utógondozást, a monitoringot illetően azonban folyamatosan fejlődnünk kell, s ehhez keresni a nemzetközi partnereket is. Az idei esztendő e tekintetben hozhat fordulópontot a cég életében: a hozzánk hasonló profilú céggel, a német Wismut Gmbh.-val együttműködési megállapodást kötöttünk, így közös megoldásokat kereshetünk a kihívásokra. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség audit csoportja pedig december közepén tesz látogatást nálunk. Az ügynökség már március óta véleményezi munkánkat, összeveti a nemzetközi normákkal, követelményrendszerekkel, s az általuk készítendő szakvéleménnyel támaszthatjuk alá munkánkat, bizonyíthatjuk be annak fontosságát a döntéshozóknak. Ezzel megalapozhatjuk munkák szakmai és gazdasági indokait. A kanadai vezetésű, hétfős bizottság nemzetközi jelentést ad majd ki, amelyet egyfajta ajánlásként publikálnak majd a különböző szaklapokban.
– A Pécs környéki rekultivációk sikeresek? Lakhatunk-e valaha ismét a tározók felett, élhetőek-e ma már a bányaterületek?
– A hasznosítás mikéntjén tőlünk nyugatra is tapogatóznak. A legfőbb gondot az okozza, hogy rekultivált zagytározó felett olyan speciális talaj van, amelynek szerkezetét nem lehet megbolygatni, így nem építhetők be. Bár legelőnek is használják már némelyiket, s modellező repteret is működtetünk az egyiken, de nagy valószínűséggel komolyabb hasznosításban nem gondolkodhatunk az elkövetkezendő években. A telepítendő növény fajtáját is gondosan kell megválasztani, hiszen a gyökérzet sem bonthatja fel a védőréteget. Úgy vélem, mindezek összessége miatt hosszú-hosszú évekig kell még az utógondozást itt ellátni, ez pedig rengeteg pénzt emészthet fel. A költségek csökkentésében azonban vannak még lehetőségeink.
– Jelenleg Pécsett, illetve környékén milyen munkákat folytatnak?
– Vízkezelés, monitoringozás, utógondozás van hátra, s már megtörtént az egyes zagytározók takarása, bányák betömedékelése, a szennyezett talaj felszedése, meddőre való átszállítása.
– Észak-Magyarországon is jelentős munkát látnak el a gyöngyösoroszi és recski ércbányák bezárásához, illetve az utóbbi tartós szüneteltetéséhez kötődően. Ezek esetében mi az elsődleges feladatuk?
– A 80-as években zárták be a bányákat. A recski mélybánya azonban úgy csukta be kapuit, hogy a termelés még el sem indult, így itt még értékes ércvagyon hozható felszínre. Ez értékesítésre vár, s ugyan az üregeket vízzel elárasztották, de annak kiszivattyúzása után elkezdhetik a fejtést. A gyöngyösoroszi bánya azonban teljesen kimerült, így itt a pécsi területekhez hasonló munkára van szükség. A rekultiváció negyven százalékát már elvégeztük, a finanszírozástól függően négy-öt év alatt fejeződhet be a mentesítés.
(X)
