Gyürüs Lajos pécsi szoftverfejlesztő, a népszerű Régi Pécs blog és Facebook-oldal megalkotója, amatőr helytörténész az egyik leglelkesebb lokálpatrióta a városban, aki évek óta arra törekszik, hogy Pécs múltját minél részletesebben és érdekesebben be tudja mutatni. Vele beszélgettünk a Régi Pécs kezdeteiről, munkamódszeréről, és arról, hogy mi inspirálja kutatásra a várost járva.
– Mikor és miért kezdett el Pécs helytörténetével és múltjával foglalkozni?
– Eredetileg építésznek készültem, így az „Építőbe”, a pécsi építőipari technikumba jártam. Az iskola igazgatója, Debiczky István grafikusművész művészettörténetet tanított és feladatként kiadta, hogy mindenki írja meg egy pécsi épület történetét. Én a Felsőmalom utcai Timár-házat választottam. Könyveket böngésztem, még a levéltárba is bejutottam egy kis kutatásra. Ekkor fogott meg Pécs helytörténete, kíváncsi lettem a többi épületre is. A fényképezés lett a hobbim, jártam Pécset és az épületeket, épületdíszeket, utcákat, tereket fényképeztem, így ismerve meg jobban a várost.
– Innentől kezdve a helytörténet lett a szakterülete?
– Nem, végül életem hivatása a számítástechnika lett és nem az építészet. Szervezést és programozást tanultam. Már régen ezt a szakmát űztem, amikor elvállaltam egy cég honlapjának elkészítését. A cég irodájának környékét és helytörténetét is be szerettem volna mutatni. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy be kellene mutatni a szeretett városomat az interneten. Szerettem volna egy honlapot készíteni Pécs helytörténetéről, de anyagi okokból ezt nem valósíthattam meg. Pedig szükség lett volna rá, hiszen 2010-ben, az EKF programéve során zavart, hogy nem készült olyan weblap, ahol a város helytörténetét bemutatták volna.
– Ekkor jött a Régi Pécs blog ötlete?
– Nem teljesen, mivel 2009-ben már kisfilmeket állítottam össze és töltöttem fel a Régi Pécs YouTube-csatornájára. Már ennek is nagy sikere lett, de a Régi Pécs oldalamat csak később indítottam el. A filmcsatorna létrehozása után 3 évvel, 2012-ben a Facebook lehetővé tette, hogy üzleti oldalakat is létrehozhassanak a felhasználók, és ekkor döntöttem el, hogy megpróbálom ezt az új lehetőségét a Régi Pécs megvalósítására használni. De hiába a tapasztalat, a YouTube-csatorna, a Facebook-oldal bevezetése, mindezek megkedveltetése nem volt könnyű feladat. Szerencsére ma már közel 16 ezren kedvelik az oldalt, és közülük sokan aktív résztvevői is a közösségnek, képeket, történeteket küldenek. A blogomat 2013-ban indítottam el, mert ez a formátum tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy részletesebben kidolgozzak egyes helytörténeti témákat.
– Hogyan kutat, mi a módszere?
– Az internet lehetőségeit természetesen teljes egészében kihasználom. Szerencsére már Magyarországon is sok archívum és gyűjtemény elérhető ingyen a neten. Az évek során szokásom lett, hogy ha találok valamit a világhálón, legyen az egy kép, egy filmrészlet, levéltári vagy múzeumi kiadvány vagy gyűjtemény, azt azonnal lementem és írok hozzájuk jegyzeteket is. Emellett az elég sok pécsi témájú könyvből álló gyűjteményem köteteit is használom. Rendszeresen nézegetem az antikváriumok kínálatát is, de gyakran előfordul, hogy az internet és a saját könyvek sem segítenek, ekkor irány egy könyvtár vagy a kedvencem, a Tudásközpont.
– Hogyan dönti el, hogy mi az a téma, ami érdemes a kutatásra?
– Mivel nem vagyok helytörténeti szakember, így a téma kiválasztása csak a véletlennek köszönhető. Miután a feleségemmel sétáltam a Kálvária-dombon, annak történetéről írtam. Volt olyan, hogy a menyem, aki nem pécsi születésű, megkérdezte, miért olyan széles az Engel János út? Akkor ez után kezdtem kutatni. Mivel az építőiparban is dolgoztam, így sok információm, fényképem, feljegyzésem van városrendezési tervekről, az új városrészek építéséről, ezek is inspirálnak. De természetesen már olyan is volt, hogy a Régi Pécs Facebook-oldalának egy-egy tagja szolgáltatta a témát.
– Több újság, hírportál is rendszeresen hivatkozik Önre, többek között mi is. Mit szól hozzá, hogy hivatkozási pont lett?
– Nem tagadom, hogy jó érzés, mert ezzel elértem a célomat, hiszen így több szó esik Pécs múltjáról. Mióta elkezdtem Pécs múltjának bemutatását és feltárását, sokat javult a város helytörténetének népszerűsítése is. Ezzel nem azt mondom, hogy ez az én érdemem, de amatőrként egy kicsit azért is segítettem az ügyet.
– Akad olyan téma Pécs történetéből, múltjából, amit szívesen feltárna, de nem volt még rá alkalma?
– Nagyon sok témaötletem van. Ilyen például az 1956-os forradalom pécsi hétköznapjainak témája, amiről hamarosan szeretnék írni. Egy kis összeállítást is tervezek a pécsi villamosról szóló érdekes történetekből és a szomorú végről.
