Télen sokak számára népszerű szórakozási lehetőség a korcsolyázás, bár Pécsen jelenleg – hivatalosan – csak a műjégpályán hódolhatnak szenvedélyüknek a korizás szerelmesei, hiszen a természetes tavakon nem engedélyezett a korizás. Régebben azonban sokkal több helyen lehetett csúszkálni a városban. Bemutatjuk, hogy hol és miként tették ezt évtizedekkel korábban Pécsen.
Az első koripályák Pécsen
A korcsolyázás az elmúlt évtizedekben is népszerű időtöltés volt – persze elsősorban a közép- és felsőosztály tagjai számára. Pécsen 1871-ben hozták létre az első korcsolyaegyesületet, amelyben főleg az akkori pécsi nagypolgárság képviseltette magát. Az anyagi segítségük révén alakították ki az első koripályát a Siklósi országút keleti oldalán (a régi vágóhíd helyén). Amikor kiöntött a Pécsi víz és elárasztotta a területet, akkor megvárták, amíg megfagy – és már lehetett is siklani a jégen, igaz, elég szűkös és szegényes körülmények között.
Az időjárás azonban nem mindig volt kegyes a szórakozni vágyókhoz, így folyamatos korcsolyázásról szó sem lehetett: a jég gyakran elolvadt, néha beszakadt, s messze is volt a várostól. Így 1885-ben a Vitéz utcában alakították ki az új jégpályát, a mostani Hullámfürdő északi medencéjének helyén. Akkoriban a talaj szintje mintegy egy méterrel volt alacsonyabban, mint ma, így a Früveisz-patak vizét engedték be a területre, s amint az befagyott, már lehetett is korizni.
Három évre rá – 1888-ban – a város 2000 négyszögöles területet biztosított az egyesület számára a vasúttól északra (a mai Köztársaság tér környékén), amelyen újabb jégpályát alakítottak ki, egy kisebb melegedővel egyetemben. Ezt is a Früveisz-patak vize táplálta, öt év múlva egy csarnokot is felépítettek, ahol büfé és melegedő várta a sportolókat.
Előtérben az iskolák udvarai
A változó téli fagyok miatt idővel kiderült, hogy jobb elárasztani vízzel a már fagyott földet, mint a patakok kiöntéseit használni, mert az tartósabb felületet biztosít. Emellett persze a nagy hidegek idején természetes jégpályák is kialakultak alkalmanként az arra alkalmas területeken. Így a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben is sok helyen élvezhették a gyerekek a jégen való csúszkálást, így a Pécsi-víz által elöntött területeken, a belváros egyes részein és a régi uránvárosi repülőtéren.
Ebben az időben vált népszerűvé az iskolai sportpályák felöntése is vízzel – megfelelő hideg idő esetén. A pályákat nem csupán a fiatalok, hanem a felnőttek is igénybe vehették, méghozzá egyre több intézmény udvarán, így például a Köztársaság téri, az Egyetem utcai és a Petőfi utcai általános iskolákban is, később a 39-es dandár úti és a Jókai utcai iskola, valamint a gépipari szakközépiskola kollégiumának udvarán is.
Korcsolyázni a Barbakánban
Nagyon népszerű volt a pécsiek körében a Barbakán várárok körében télen kialakított korcsolyapálya. A Radonay, majd Esze Tamás utcára átnevezett helyen, a Vörös Meteor sporttelepén egy földszintes épületet emeltek a pálya mellé, amely melegedőként funkcionált, de forró citromos teát is árultak a korizóknak.
A várva várt műjégpálya
Azokban az években már sokakat foglalkoztatott egy olyan műjégpálya, amely hosszabb ideig is használható a korcsolyázók számára. A manapság is népszerű létesítményt 1981 elején adták át a nagyközönség számára, amely az országban kilencedik műjégpályaként nyílt meg a Veress Endre úton, a volt BÉV-telep helyén. Eredetileg 900 ülőhelyet alakítottak volna ki a lelátón, azok végül állóhelyek lettek, a lépcsőkön 1000-1200 ember fér el.
Forrás: Régi Pécs blog, Pécs története
