Egy óvodástól nem várhatjuk el, hogy otthon könyvelést vezessen vagy kövesse a kiadásait, de ha jót akarunk, még idejében kezdjük el a gyereket megismertetni a pénz fogalmával, kis játékokkal is el lehet kezdeni. Pénzügyekben jártas szakembert kértünk meg, hogy árulja el a leghatékonyabb módszereket.
Már óvodáskorban sem mindegy, hogy első kérésre mindent megvesznek-e a szülők, vagy megbeszélik-e a gyerekkel, hogy a rendelkezésre álló pénzt be kell osztani. Ezekből a beszélgetésekből nagyon sokat tanul mind a gyermek, mind a szülő. Ám, ami a legfontosabb, hogy lassan ugyan, de a gyerek pénzről megtanul úgy gondolkodni, hogy nem költheti el azonnal azt, amije van, hanem be kell osztania, gondolnia kell a jövőre is.
Vezess pénztárkönyvet!
Ha van részletes pénztárkönyve a családnak, akkor azt érdemes nyilvánossá tenni a gyerek felé. Ezáltal hónapról hónapra látja, hogy mire is megy el a pénz, és melyek azok a kiadások, amelyek a hosszú távú terveinket szolgálják. Ha ebbe belelát a gyerek, azt fogja érezni, hogy szülei megbíznak benne és partnernek tartják a családról való felelős gondolkodásban. Megtanulják a pénzügyi nagyságrendeket, a pénz megszerzésének nehézségét, és azt, hogy mi mindenre kell a pénz.
– Játékosan is meg lehet ezekre tanítani: például ha kitalálja a gyermek, hogyan menjen el a család egy drága nyaralásra, akkor kérhetjük, tervezze meg, miként alakulnak majd a következő hónapok. Ha a rezsi rovására megy a nyaralás, akkor látni fogja, hogy nem engedheti meg magának a család a tervezett vakációt – mondja Nagy Máté, a Mathias Corvinus Collegium Fiatal Tehetség Program oktatója.
Az egyik hiba, amit a szülő elkövethet, hogyha a gyermek nem dönthet pénzügyi kérdésekről. Sérülhet a pénzhez való viszonya, ha vágyaira mindig van pénz automatikusan, vagy legalábbis nem túl nehezen. Így az is a gyermek hátrányára válik, ha nem tanulja meg, hogy a pénz megszerzése bizony munkával jár.
Ne jutalmazzunk zsebpénzzel!
Amikor a zsebpénzről gondolkodunk, meg kell különböztetni a gyerek szükségleteire adott pénzt (pl.: ebédre) és azt, amikor arra kap, hogy azt szabadon elköltse. Az előbbinél ott tud hibázni a szülő, ha rosszul méri föl az összeget, utóbbi pedig egyébként is ingoványos talaj, hiszen lehet, hogy a gyermek nem olyan dolgokra költi, amit mi nem támogatnánk. Nagy Máté szerint abban lehet nagyot hibázni, ha a szülő zsebpénz vagy ajándékok mennyiségével értékeli a gyereket.
– Sokakban felmerül a kérdés: adjunk-e zsebpénzt vagy sem? Szerintem azonban ennek nem eldöntendő kérdésnek kellene lennie, de mindig oda kell figyelnünk. Sokszor hallom, hogy azért kell zsebpénzt adni, mert így tanul meg a gyerek a pénzzel bánni. Sajnos ez nem ilyen egyszerű: ahhoz, hogy megtanuljon a pénzzel bánni, sokkal több minden kell, és ennek lehet egy eleme a zsebpénz, de nem is feltétlenül szükséges hozzá – folytatja a szakember.
Szorgalomért ne adjunk pénzjutalmat!
A szakember szerint szorgalomért sem érdemes pénzt adni, mert a gyerek hamar rájön arra, hogy „mindenki magának tanul”. Tehát ha jól megtanulja a tananyagot, akkor megkapja a jutalmát, felnőttként jobban tud majd érvényesülni. Ám, ha azért kap zsebpénzt, mert kitakarította a szobáját, akkor felmerülhetne a fordítottja is – ami persze abszurd: a gyermek fizessen a szüleinek mosásért?
– Ismerek olyan családot, ahol a családi vállalkozás bizonyos munkafolyamataiból a nagyobbacska gyerek részt tud vállalni, erejéhez és képességeihez mérten, és azért kap pénzt. Ez szerintem nagyon jó rendszer: tényleg olyat vállal, ami nem lenne kötelező, de valódi értékteremtő tevékenységet végzett – mondta.
