Pécs városrészeinek születése és története nagyon izgalmas. Legutóbb Postavölgy múltját és jelenét mutattuk be, most pedig a Szigeti külváros következik, ami nevével ellentétben annyira azért nem külváros. Ennek a ma nyugdíjasok, fiatal házasok és családok, valamint sok-sok egyetemista által lakott városrésznek színes, izgalmas, nosztalgikus története messzire nyúlik vissza.
Ahol valaha csak nyolc utca volt
A Szigeti városrész előde már a 14. században létezett a Szigeti-kapu mellett, ami a mai Kórház tér és a Ferencesek utcájának metszéspontjában állt. Mindössze pár házikóról volt szó, amelyeket az 1500-as években írtak össze a korabeli krónikások.
A várfalon kívül eső házikók romosak voltak, némelyikük ki is égett. Az 1700-as években kezdett bővülni a terület, amikor a Barbakán közelében a városfalat áttörték, hogy a Szigeti városrész a belvárosból könnyebben elérhető legyen. Ekkoriban mindössze 7-8 utca alkotta a területet és főként földművelők, szőlősgazdák lakták.
A városrész a 19. és 20. században nyerte el mai formáját és kiterjedését. Az 1800-as évek végén épült meg a hadapródiskola, az itteni jezsuita gimnázium és persze nem feledkezhetünk meg az 1960-as és 1970-es évek második panelosítási programjáról sem, a Szliven Áruház, a Magasház és a Rókus-sétány megépítéséről, amelyek gyorsan népszerűvé tették a környéket. Nyilvánvalóan sokáig lehetne boncolgatni a városrész történetét, de sokkal érdekesebb azt egy igazi Szigeti külvárosi „őslakos” szemével nézni.
Mátyás Győzőné 1943-ban született a Hungária utcában és szinte egész életét a városban élte,azonban a 2000-es években Budapestre költözött. A Rókus-sétányon találkoztunk vele, mivel rendszeresen hazajár az unokáit meglátogatni.
– Az első, ami az eszembe jut, amikor a régi házunk előtt sétálok, hogy mi lett a közelünkben lévő Magyar Korona vendéglőből. Régen ott legendás bablevest ehettek a pécsiek, ott szálltak meg a turisták is, ma az a csúnya és büdös 100 éves borozó van ott, tele alkoholistákkal – mondta nevetve a nyugdíjas hölgy.
Mátyás Győzőné elmesélte, hogy Hadapródiskolába járó fiatalok nem voltak olyan fegyelmezettek, mint amilyennek egy katonai iskola diákjait képzelnénk.
– Amikor még csak pár éves voltam, úgy hívták, hogy Magyar Királyi Zrínyi Miklós Honvéd Gyalogsági Hadapródiskola. Később más neve lett, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a tiszteknek készülő fiatalokat sokszor lehetett látni a villamosból, ahogy bandába verődve vonulnak be a városba, de többször láttuk őket verekedni az iskola udvarában is, vagy a Steinmetz kapitány téren, ahol ma a Szliven Áruház van. Kislányként féltem tőlük – mesélte.
A Hadapródiskola egyébként 1956-ban lett az akkori Pécsi Orvostudományi Egyetemé, a 400 ágyas klinikát az északi részén kezdték el építeni. A tisztképző épülete ekkor az egyetem elméleti intézetének adta át a helyét, amelyet több éven keresztül építettek át.
Az itteni áruházat korábban Otthon Áruháznak hívták volna, de később Szlivenre módosították.
– Az 1970-es években kezdték építeni, emlékszem, nagyon vártuk, hogy elkészüljön, sokszor sétáltunk az építkezés környékén és figyeltük, hogy haladnak vele. Akkoriban egyébként azért voltak ott üzletek, volt egy réteses bolt, volt fagyizó, zoknibolt és egy jó hentes is – emlékezett vissza Mátyás Győzőné.
És mi a helyzet a Magasházzal és a panelosodással? Mátyás Győzőné elmondta, hogy a ’60-as és a ’70-es években annyira gyorsan történt a Szigeti külváros „modernizálása”, hogy alig tudtak a párhuzamosan zajló felújításokkal és fejlesztésekkel lépést tartani.
– Tisztán emlékszem, hogy a 25 emeletest 1974-ben kezdték el felépíteni, én pedig el nem tudtam képzelni, hogy itt olyan felhőkarcoló lesz, mint Amerikában. Aztán persze nem olyan lett, de mi akkor ezzel viccelődtünk. De a Magasház építése előtt már évekkel megkezdték a környék régi házainak lebontását. Ezeket a házakat szerintem senki nem hiányolja, hiszen például a Honvéd utca, vagy a Szigeti út egy része úgy nézett ki azoktól a kis romos épületektől, mint egy nyomortanya. A Szigeti út szerintem az akkoriban épült négy- és tízemeletes panelektől csak városiasabbnak látszik – mondta.
Mátyás Győzőné kifejtette, hogy szerinte ma sokkal szebb a városrész, mint évtizedekkel ezelőtt.
– Sokkal fiatalosabb lett a városrész. Szeretek itt sétálni, jó látni, hogy mennyi fiatal és mennyi egyetemista van itt, sok a kisgyerekes, és nagyobb a nyüzsgés, mint 30-40 éve. Örülök, hogy nincs már Magasház, és hogy újra van Szliven Áruház. A Rókus-sétány gyönyörű lett, de az egy kicsit bánt, hogy a Hungária utca tele van bizományi üzletekkel.
