A pécsi bluesélet legtermékenyebb évtizedeibe pillantottunk bele, melyeket híres pécsi éttermek, zenészek és bandák határoztak meg.
Pécs ugyan a ’80-as és ’90-es években az alternatív rock hazai fellegvára volt, azonban akkor egy másik népszerű zenei műfaj, a blues is élénken élt a városban. Ekkoriban kezdtek el virágozni Pécsett a blueskocsmák és az olyan helyek, ahova kifejezetten a blues kedvelői és művelői jártak. Arról nem is beszélve, hogy a városban számos blues-zenekar is alakult ezekben az évtizedekben, noha a blues Pécsett már a ’60-as években is nagyon ment.
A pécsi blueskocsma mozgalom nagyjából 30 évvel ezelőtt kezdődött a Kalamáris étteremben, ahol 1987-ben alakították ki az egyik első ilyen kocsmát a városban. Fekete Kálmán, pécsi blueszenész is ekkor lépett itt fel egy jam session (improvizatív örömzenélés) keretében. A zenész sok cikket írt a városi blueséletről, a blueskocsma-hullámról szóló Pécsi Szemlében megjelent beszámolójában így ír a kezdetekről:
„Amikor 1987 szeptemberében otthon ültem, magányomat barátom telefonhívása szakította meg. Schützenhofer György szólt, hogy október 23-án blues-kocsmát indít Sándor Péter a Kalamáris étteremben, ha ráérek, s kedvem tartja, jöjjek el. Elmentem. Így kezdődött”.
Sándor Péter is a pécsi zenei élet méltatlanul mellőzött, elfeledett személyisége volt. Megszámlálhatatlan formációt hozott létre, maga köré gyűjtötte, szervezte a kallódó pécsi rockzenészeket.
A blueskocsma ötlete Sándor Péter – ahogy akkoriban ismerték: Teve – fejében 1986 októberében fogalmazódott meg budapesti mintára, ahol ekkoriban már működött ilyen kocsma. Meg is nyitott a kocsma, de az össznépi örömzenélés annyira jól sikerült, hogy a bluesarcok hangos muzsikálása miatt a környező házak lakói panasszal éltek a Kalamárisnál, aminek a vége az lett, hogy a blueskocsmának búcsúznia kellett. Két hétig bírta.
Sándor Péter és Fekete Kálmán ezután a Aranykacsa étteremben kötött ki. Háber Tamás, az étterem vezetője gyorsan bele is ment a dologba, így kezdődtek meg a pécsi „Szent Blues Szerdák”, azaz a szerdai bluesestek. A bulik este 6 és 10 óra között zajlottak, a belvárosi lakók nyugalma miatt tovább nem lehetett nyúzni a gitárokat.
A megannyi blueszenészből álló csapat ezután a Szóda nevű helyen kezdett el próbálni, hogy fellépéseik az Aranykacsában még erősebbek legyenek. A Szóda Sándor Péter udvari sufnija volt, amit a fél ország ismert, blues- és rockzenészek szerte az országból megfordultak itt. A banda ezután kapta a Bormester Blues Band nevet. A később zenekarvezetővé vált Fekete megszerezte a pécsi blueskocsmáknak a Vasutas Művelődési Házat is, ahol több telt házas bulit is csináltak (akárcsak az Aranykacsában), noha nem ment minden gördülékenyen, mert a zenészek más-más karakterek voltak.
A blues ebben a korszakban nagyot robbant a városban. Blues Húsvét, Blues Mikulás, karácsonyi bluesbulik, elő- és utószilveszteri partik váltották egymást. Az örömzenéléseken megannyi nagy név megjelent, mint például Rudán Joe, akkori bandájával, a CODA-val, akik Led Zeppelin és egyéb hard-rock feldolgozásaikkal hamarosan hatalmas közönséget gyűjtöttek maguk köré.
Miután kreatív összeférhetetlenség miatt Fekete nem maradt a Bormester Blues Bandben, a basszusgitáros és Sándor Péter újra összeállt 1988-ban, hogy egy újabb klubot keressenek maguknak. Ez lett a Ferencesek utcáján álló híres Kazinczy étterem, ahol az első blueskoncertet 1989-ben tartották, melyen a sztárvendég Deák Bill Gyula és együttese volt. Ekkoriban Pécsett már legalább öt blues vagy blues-közeli zenekar versengett a közönség kegyeiért: a Gyökerek, Sándor Péter új bandája, a H.A.S.Z.Ü. (Használt Akkumulátorokat Szétszerelő Üzem), amelyben újra feltűnt Katona Tamás, aztán ott volt a Stoni Blues Band, és Fekete fiával közösen alapított együttese, a Kavicsok, valamint a CODA és a Kavicsok feloszlása után a Pécsi Magasfiúk Dalárdája, mely Fekete új zenekara volt.
„A PMD első hónapjaiban, a tagok egyöntetű véleményére hagyatkozva felejteni próbáltuk az általam favorizált chicagói bluest, mondván, azt úgysem tudjuk eljátszani. Amiben volt némi igazság, hiszen egyikünk őse sem volt fekete rabszolga” – írja beszámolójában Fekete. Helyette inkább Doors-dalokat játszottak, első emlékezetes koncertjük pedig a Gyárban volt 1992-ben. Innentől kezdve kezdték jegyezni a PMD nevet, akik később azért elhagyták a Doorst és chicago-bluest kezdtek játszani.
A memphisi Eb Davisszel készítettek közös lemezeket, turnéztak és fesztiválokon léptek fel öt év alatt. A páratlan kollaborációnak azonban kisebb mosolyszünet vetett véget, de csak egy időre.
„Közel ötévnyi, soha nem felejthető együttműködés után 1999 táján kezdett megszakadni kapcsolatunk Eb Davisszel. Ő előrelépést, fejlődést várt volna, s nem tudta megérteni, hogy Pécsett, de az országban is büntetik az igényes könnyűzenét, lassan se klubok, se meghívások, se fellépések nem voltak. Azt meg pláne nem értette, hogy miért vállalunk fellépéseket alamizsnáért” – írja Fekete. Ennek oka abban kereshető, hogy a ’90-es évek végén és a 2000-es évek elején már nagyon megcsappant a blueszenészek lelkesedése és a kocsma-mozgalom is alábbhagyott.
Eb Davis és a PMD azonban újra egymásra találtak, kibékültek és folytatják, ahol abbahagyták. Mi sem példázza ezt jobban annál, hogy tavaly nyáron többek között Magyarhertelenden és Simontornyán is csaptak egy-egy fergeteges bulit, idén augusztus 18-án pedig a Klimó György utcai BuRock Bárban fognak közösen fellépni.
