Honnan ered a „munka ünnepe”, és az évtizedek során hogyan ünnepelték vajon ezt a napot Pécsen? Utánajártunk a majálisok történetének.
Véres története van
Százhuszonhét éve, 1890-ben ünnepelték először május 1-jét, de a története egészen az ipari forradalomig nyúlik vissza, pontosan 1817-ig, amikor egy brit szocialista gyártulaj, Robert Owen azt a javaslatot tette, hogy a 10-14 órát melózó munkások munkaidejét 8 órára kellene csökkenteni. Persze nem igazán örültek ennek a gyárosok és a munkáltatók, de pár évtizedes sztrájk- és tüntetéshullám után 1847-ben kompromisszumként napi 10 órában sikerült maximálni a nők és a gyerekek munkaidejét.
Mindeközben Ausztráliában 1856-ban kiharcolták a 8 órás munkanapot, fizetéscsökkentés nélkül. Ekkoriban az Egyesült Államokban is hasonló törekvések zajlottak: 1886. május 1-jén Chicagóban sztrájk kezdődött a nyolcórás munkaidő bevezetése érdekében. A tüntetés során a munkások és a rendőrök egymásnak estek, a rendőrök tüzet nyitottak, négy ember halt meg. Másnap az anarchisták bombát hajítottak a rendőrökre, újabb lövöldözés kezdődött, több mint egy tucat munkás halt meg, több anarchistát pedig kivégeztek.
A botrányra a következő évben, május elsején emlékeztek először, majd 1890-től a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonultak fel a nyolcórás munkaidő bevezetése és szolidaritásuk kifejezése érdekében. 1892-ben lett május elseje ünnep.
Különösen a Szovjetunióban – és a keleti blokkban – kedvelték az ünnepet, ami akkor és ott állami ünnep, munkaszüneti nap és nagy, felvonulásos, látványos dzsembori volt. A kommunizmus bukása után május elseje a munkavállalók szolidaritási napja lett, amit kevesebb külsőséggel ünnepeltek. Tüntetések azonban még ekkor is kapcsolódtak az ünnephez szerte a világban.
Amikor még nem majálisoztunk
Az 1890-es években, a május elsejei ünnepek kezdetekor ugyan Budapesten már felvonultak, Pécsen azonban ilyesmiről akkoriban szó sem volt.
Ugyanakkor már Baranyában is érződött ekkor, hogy sokan kiállnak a munkások esélyegyenlősége mellett, csak csendesen. A Pécsi Stúdió nevű helytörténeti blog egyik írása szerint például egy mohácsi újság így írt a helyzetről:
„A munkáskérdés rögtön elveszítené fenyegető jellegét, ha a munkaidő leszállítását a munkaadók elhatároznák. A munkásoknak idejök maradna az üdülésre és szellemök képzésére, és a mellett mégis keresnének annyit, hogy jól is lakhatnának…”
Amikor a kaszinóban kezdődött a buli
Az 1910-es évektől a szervezett pécsi munkásság már megtartotta az ünnepet, stílszerűen a Munkás Kaszinóban, ami korábban a „2 korona” vendéglő volt a Perczel utcában. Szenvedélyes szavalás, éneklés, fölolvasás volt a pécsi program.
Ezután jött a népgyűlés, amit a Kossuth tér elődjén, a Majláth téren tartottak meg. Munkásdalárda dalolt, a város bányászai összegyűltek, majd a tömeg a belvárosi utcákon keresztül a Tettyére vonult, ahol már igazi, ismerős mulatsággal ütötték el a napot.
Illegális majális razziával
1930-ban a buli alábbhagyott, ugyanis a népgyűléseket újfent betiltották az országban. Az ünnepnap fokozott rendőri készültséggel telt, Pécsen a zsaruk nagy razziát is tartottak április utolsó napján, hogy szervezkedő munkásokat buktassanak le – de egyet sem találtak.
Valahogy azonban ünnepelni mégis csak kellett: a pécsi munkások a gyűlések helyett a Mecsekben kirándultak egy jót. Persze azért ezek a kirándulások átmentek kisebb gyűlésekbe, de ezt jól titkolták.
A béke harcos seregszemléje
A világháború után újra visszatértek a városba a nagy majálisok. 1950. május elsején több mint 40 ezer ember vett részt és „tüntetett a béke harcos seregszemléjén” a főtéren – ahogy egy túlságosan is lelkes korabeli újságcikk írta. Nyilván nem önszántából vonult fel a tömeg a diktatúra idején.
A Tettye és a Balokány-liget megtelt, a táncos, falatozós-sörözős majálison pedig több szórakoztató sporteseményt is rendeztek. A hatalom, a kommunista Magyar Dolgozók Pártja felejthetetlenné akarta tenni ezt a napot, a pécsiek pedig kényszerből kántálták: „éljen Sztálin, éljen Rákosi!”.
A pécsi „élüzem” ünnepe
Az 1970-es években is óriási majálisokat rendeztek a városban, ekkoriban lett országos „élüzem” a pécsi bányászat.
A nagy pécsi felvonuláson 45 ezren meneteltek a belvárosban több mint 3 órán keresztül. Háborús veteránok, párt- és állami vezetők jelentek meg a majálison, amit azonban elmosott az eső. Érdekesség, hogy a majális hetében Pécsen járt egy tanzániai pártküldöttség is, tagjainak külön programokat rendeztek a majális mellett.
Arról pedig, hogy milyen volt a majális Pécsen 1986-ban, beszéljen a Pécsi Stúdió által feltöltött videó, amely igazi időutazás, úttörőkkel, sportolókkal, pécsi bányászokkal, boldog városiakkal:
[su_youtube url=”https://youtu.be/7oEgZVYU5cI” width=”720″ height=”460″]videofelvétel[/su_youtube]
Forrás: Pécsi Stúdió, Múlt-Kor, Régi Pécs
