Bizonyára mindenki látta már az uránvárosi társasházak bejáratai felett a különböző állatos domborműveket. De vajon mi a jelentősége ezeknek a műveknek, és miért kerültek a házfalakra?
Pécsen az 1950-es években a szén mellett megkezdték az uránérc bányászatát is, ezért új munkaerő is érkezett a városba, pontosabban annak egy új, épülő részébe, Uránvárosba, ahol korábban a honvédség egykori reptere is volt. Gombamód nőttek ki földből az épületek Pécs nyugati határában, az új városrész első lakásait 1956. október 23-án – a forradalom kitörésének napján – adták át a Hajnóczy úton.
Folyamatosan épültek tehát a házak, és sok „egyenház” és „egyenutca” lett, ami okozott némi problémát.
A „friss” uránvárosi családok kisgyermekei ugyanis – az akkoriban szájról-szájra terjedt legenda szerint – rendszeresen vesztek el a teljesen egyforma új házak sorai között. A kis tereken játszó apróságok állítólag nem, vagy csak nehezen ismerték meg saját házukat, ezért ezt a gondot gyorsan orvosolni kellett.
Az uránvárosi házak bejárata felett a mai napig is – hellyel-közzel – látható domborműdíszek tehát a mendemonda szerint az eltévedő gyerekek megsegítésére készültek, hiszen a főként állatokat, embereket – valamint évszakokat – ábrázoló domborműveket a gyerkőcök gyorsan meg tudták jegyezni, könnyen felismerték azokat.
Egy másik magyarázat szerint azonban akkoriban az építési költségek kétezrelékét fel kellett használni művészeti alkotásokra.
A köztéri szobrokat katalogizáló Köztérkép.hu oldal leírása alapján a műalkotások – melyekből a kezdetekben több mint 40 volt – készültek márványból, bronzból, rézből, kerámiából, mészkőből, vagy műkőből is.
A díszeket országos hírű szobrászok készítették. Nyírő Gyula például, akinek szerte az országban vannak köztéri szobrai, egyik legelső munkájaként készítette el 1958-ban az Esztergár Lajos utca 15. alatt található háztömb három lépcsőházának (A, B, C) dombormű-sorozatát: a „Legelésző kecskét”, a „Holdat ugató kutyát”, és a „Pihenő dámvadat”.
Nem mehetünk el szó nélkül Lesenyei Márta 1959-es művei mellett sem, az elismert szobrásznak köszönhető ugyanis az Esztergár Lajos utca 8. lépcsőházainak bejárata felett látható évszak-sorozat, és a „Fiatalság” című mészkő-dombormű is, melyeket bizonyára sokan láttak már.
Sokáig lehetne még sorolni ezeket a rendhagyó kapudíszeket Mészáros Mihály réz bölényétől (Bánki Donát utca 29/a) kezdve Madarassy Walter halain (Bánki Donát utca 21/a) át Molnár László és Nagy Géza állatdíszeiig, de sajnos szót kell ejteni egy 2012-ben „elpusztult” rókáról és egy szintén „kimúlt” páváról is, melyek talán a legszebb kapudíszek voltak Uránvárosban. Dózsa-Farkas András színes rézmunkáit ma már nem láthatjuk, lelopták őket a Kőrösi Csoma Sándor utcai házakról.
A Türr István utcából pedig egy tatarozás során csórtak el bronz domborműveket, ezek feltehetően a vastelepen végezték. Az alábbi videón sok olyan dísz látható, melyekkel ma már a házak falán nem találkozhatunk.
[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=z96XaHi9Z5s” width=”720″ height=”460″]videofelvétel[/su_youtube]
