Nemrég bemutattuk az Állami Áruház történetét, melyet nagyon sokan olvastak és szerettek, ugyanakkor több olyan hozzászólást és megkeresést is kaptunk, melyekben azt kérték tőlünk, hogy ha már írtunk a Centrum Áruház elődéről, írjunk a múltban hasonlóan népszerű pécsi „nagycsemegéről” is. Tehát következzen Pécs legismertebb csemegeboltja!
Csemegeboltok Pécsett
Pécsett a csemegeboltok az 1910-es évek közepétől – kis túlzással – gombamód kezdtek el szaporodni. A Király utcán ott volt Molnár János csemegeüzlete (1917-től), a Vasváry házban az első pécsi Julius Meinl bolt várta a városiakat 1927-től (Meinl Gyula Rt. néven működött a bolt, de ez ne tévesszen meg senkit, nem magyar cégről van szó), az Irgalmasok templom közelében Római Róbert csemegeüzlete állt (1935 körül), a Széchenyi téren pedig a pécsiek a mai járásbíróság épületének földszintjén vásárolhattak Köves Gusztáv Fűszer és Csemege Kereskedésében, de az 1950-es években itt működött az államosítás után a 34-es számú csemege bolt is. Ezek egyike sem a híres pécsi „nagycsemege” volt – noha nyilván sokan vásároltak ezeken a helyeken is.
A 64-es számú népbolt
A „nagycsemege” története a mai városháza megépítésével kezdődik. Gyürüs Lajos, a Régi Pécs blogra írt szövegében számol be arról, hogy ekkor alakult ki a Városház köz, mely mellett épült meg a csemege üzlet épülete, ahol ma a Replay étterem áll.
A korábban pipere és illatszer boltként működő üzletből 1927 után Pohli Henrik pécsi vállalkozó csinált csemege boltot, melyet Pohli-csemegeként emlegettek a városiak, és emlegetnek talán még ma is. Nem is hiába, hiszen nem csak a legismertebb „közért” volt a városban, hanem a legtrendibb is.
Ráadásul Pohli nagy túlélő volt, aki az 1948-ban kezdődött államosításokat átvészelve 1949 után is élelmiszerboltként tudta továbbvinni üzletét. A Pohli-csemege ugyanakkor nevét nem tarthatta meg, de feltehetően nem sokan emlegették ezután „a 64-es számú népboltként”, mert hogy így nevezték át. Inkább „nagycsemegeként” hívták az 1952-es megnyitótól kezdve.
Bőséges kínálat és házhoz szállítás
A „nagy” pedig nem csak méretére, hanem a boltban található árukra és a kiszolgálás minőségére is utalt. Ahogy Gyürüs írja, a pécsi boltot – ahogy az ország többi hasonló üzletét is – amolyan „kirakat” boltnak szánták, melynek célja az volt, hogy a szorgos-dolgos pécsiek életébe egy „kis nyugatot” csempésszenek.
Korabeli újságcikkekből ki is derül, hogy mit is jelentett akkoriban ez a „nyugatiság”.
„Kakaót és kandiszcukrot kapnak nagyobb mennyiségben fűszer és csemegeboltjaink. A gyermekek és felnőttek kedvelt csemegéit a közeljövőben árusítani is fogják” – írta 1950-ben a Dunántúli Napló. A „nagycsemege” 1953-ban (már az állami Csemege Vállalat boltjaként) is népszerű volt, és bizony a kínálat sem volt semmi. Erről tanúskodik egy 1955-ös újságcikk is, melyből némileg kiderül, hogy mi is számított hiánycikknek akkoriban:
„A húsvét közeledtével nagyobb mennyiségű áru érkezett a Csemegeboltba. Többek között tizennyolc mázsa füstölt hús: csavart sonka, hátsó sonka, karaj és csülök érkezett az üzletbe. Ezenkívül több sajtféleség is kapható, mint például ementháli, trapista, krém-sajt, liptói túró. Szegedről 6 kosár friss saláta és ugyanennyi retek érkezett. Az üzlet részére leszállítottak három mázsa citromot is, amit pénteken délután kezdtek árusítani.”
Sok különlegességet, kávét, banánt vagy narancsot és más egyéb „hiánycikket” a szocializmus 1950-es, 1960-as éveiben csak itt lehetett beszerezni. A csemegebolt naprakészségét jól jelzi az is, hogy – ellentétben a mai élelmiszerüzletek tetemes részével – 1953-ban megkezdték házhoz szállítási szolgáltatásukat.
A hiánypótló „akció” az akkori kormányprogram része volt, és azok a pécsiek élhettek vele, akik 30 forint felett vásároltak a boltban. A propagandaszöveg az volt, hogy a kormány „ezzel is a dolgozók kényelmét szolgálja, másrészt megszünteti az üzletben a vevők torlódását” – írja egy korabeli cikk.
A vég
A csemegét 1992-ben privatizálták, majd a boltot a már említett osztrák Meinl-cég vásárolta fel, így lett a „nagycsemege” a Julius Meinl bolthálózat része, de nem olyan sokáig.
Hét évvel később, 1999-ben ugyanis a Julius Meinl váratlanul bezárta és eladta magyar boltjait, majd kivonult az országból. A Replay étterem 2000-ben vette át a szép emlékű csemege helyét.
A „nagycsemege” és a templomfestő
A bolt emléke összefonódott Gebauer Ernő pécsi festőművész alkotásaival, melyeket a templomfestőként ismert alkotó az üzlet eladóterének párkányára festett fel a bolt 1952-es megnyitójára.
Persze nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy Székely Bertalan tanítványa világi tematikájú freskókat készített, hiszen olyan pécsi közintézmények falait is az ő képei díszítik, mint például a Nagy Lajos Gimnázium, vagy a belvárosi mozik. Szerencsére Gebauer freskói a mai napig láthatók az épületben.
Forrás: Régi Pécs Blog, Múlt-Kor, Pécs Lexikon, Dunántúli Napló archívum