Nem akármilyen római város volt hajdanán Pécs: két család egyesülése tette naggyá és forgalmassá, az ókeresztény időkben még egy püspök is székelhetett itt! Kevés adat maradt fenn Sopianae-ről, de azokat, és a feltárt leleteket rekonstruálva izgalmas kép rajzolódik ki.
Pécs történelmének hosszú századai során a város képe, arculata mindig változott, a városhatárok bővültek, de beszéljünk akár Sopianae-ről, Quinque Ecclesiae-ről, Pecuh-ról vagy Fünfkirchenről, a település mindig fontos szerepet töltött be a régión belül.
Tóth Endre és Pozsárkó Csaba tanulmányaiból kiderül, milyen gazdag is volt a római kori Pécs.
Alapvetően nagyon kevés írott és feljegyzett dokumentum maradt az utókorra a régió római kori történetéből, ezért minden egyes információ könnyűszerrel megkérdőjelezhető. A faragott kőemlékekből sok mindent meg lehetne állapítani, ám ezt a csekély mennyiségű törmeléket felhasználták a bazilika és a püspökség közép- és újkori építkezéseihez.
Sopianae: honnan a név? Ez az első kérdés, ami felvetődik. A nyelvészek szerint egy személynév lehet az alapja a szónak, méghozzá egy Sopius vagy Sopianus nevű illetőé.
Mitől vált a település jelentőssé?
Elsősorban földrajzi elhelyezkedése volt kedvező, több kereskedelmi útvonal is átszelte Sopianae-t. Ennek köszönhetően a pénzforgalom is megemelkedett – erről már 3. század közepi feljegyzések is tanúskodnak. A késő császárkori település mintapéldája annak, hogyan válik egy kis helytartóság regionális központtá.
Viszont Sopianae-ről, mint városról csak a Kr.u. 2. századtól beszélhetünk, az első abszolút tartományi központ Acquincum volt, a mai Óbuda.
Az első század óta már nem csupán katonai és közigazgatási állomás volt Sopianae. Hamar civilizálódott a település, az ide érkező rómaiak az élet minden területéről magukkal hozták a római kultúrát – a latin nyelvtől a valláson keresztül a művészeteket. Ugyanakkor kezdett betörni délről a korai kereszténység, így a két kultúrának itt egy furcsa ötvözete alakult ki a lassan kereszténnyé váló lakossággal. Míg Pannonia több településén kisebb szarkofágokat készítettek, pici épületeket a sírok fölé, addig Sopianae megtelt gyönyörűen kifestett, az épületek alatt húzódó sírkamrákkal. De azért arra mindig vigyáztak, hogy az illusztrációk a pogányok számára is elfogadhatóak legyenek.
Sopianae tehát hamar kereskedelmi központtá vált az úthálózat révén, ez pedig két nagy családot, a Caeserniusokat és a Marciusokat is idecsábította, akik egyesítve erejüket elindították a római kori Pécset a fejlődés útján.
A negyedik század volt Sopianae igazi fénykora. Ezt világosan látni lehet a temető nagyságából, a rengeteg sírból. A számos ókeresztény emlékből következik, hogy jelentős keresztény népesség élhetett a városban, valószínűleg egy püspök is székelhetett itt – bár erre csak közvetett bizonyítékok vannak.
Az ötödik század közepén hirtelen teljesen elnéptelenedett a város, amire nagyon nehéz magyarázatot találni, annak ellenére is, hogy ekkorra több római tartományt feladtak a hunoknak. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy a Cella Septichorában már nem találtak sírokat, csupán a kamra épült meg.
A római várostérkép
A forum, minden római település központja a Rákóczi úton helyezkedett el, a mai bírósági épület mellett, a parkoló alatt. Nemrég feltárták az emlékeket, egy rövid ideig csodájára járhattunk a terület páratlan romjainak, de anyagi háttér hiányában be kellett temetni.
2008-ban történtek itt ásatások, a forum romjai között rábukkantak a római basilica romjaira. Óriási jelentőségű volt hajdanán ez a körülbelül 55-ször 27 méter területű épület a város központjában. Többször újjáépítették az 1-2. században történő harcok miatt, de a történelem későbbi pusztításait nem kerülhette el.
Merre volt a híres temető?
Sopianae városában meg kell különböztetni a római és ókeresztény temetőket. Az ókori nép szabályai szerint a halottakat tilos volt a városban elégetni vagy eltemetni, így biztosan a határokon kívül találjuk a területet. A legtöbb település esetében a temető a kimenő és bejövő kereskedelmi utak mentén helyezkedett el, de Sopianae esetében ez mégsem így történt, ugyanis a római sírokat a mai Ferencesek utcájának vonalában, illetve attól északra tárták fel. Vannak leletek a Széchenyi téren, a Jókai téren is. A sok sír már szépen körberajzolja az ókori Sopianae városhatárát.
Ha a római temetőtől továbbsétálunk északi irányban, a későbbi, negyedik században keletkezett ókeresztény sírok következnek. Ma egy gyönyörű, összefüggő leletegyüttessel találkozhat az, aki a Szent István téren, a Dóm téren sétál. A műemlékek 2000 óta a világörökség részét képezik.
A legrégebben feltárt, még ma is látható emlék a Péter-Pál sírkamra. Ezt a püspöki levéltár és reneszánsz palota elbontásakor fedezték fel, 1782-ben.
A sírkamrák mellett a Cella Trichora, a Cella Septichora és az Ókeresztény Mauzóleum érdemel még említést. Egytől egyig az ókeresztény idők csodálatos örökségei. Pár éve egy teljes látogatóközpontot alakítottak ki, egybefűzve a kis területen található nagy emlékegyüttest.
