Közel félszáz sérült és hét halálos áldozata volt a szombat esti terrortámadásnak Londonban. A merénylők két helyszínen is lecsaptak, a London Bridge-en egy furgon a járókelők közé hajtott, majd az Allah akbart kiabáló gyilkosok válogatás nélkül szúrkáltak meg ártatlanokat A sokkoló események ellenére a fővárosban élő pécsiek higgadt felkészültségről számolnak be – a legtöbben kerülik a belvárost.
[su_note note_color=”#b0edec”]
Kicsivel este tíz óra után szombaton egy fehér furgon 80 km/órás sebességgel végigszáguldott a London Bridge-en, és járókelőket gázolt el. Néhány perccel később az autó karambolozott, majd a benne ülők késekkel rontottak több kocsmában és étteremben az emberekre. Nyolc perccel a riasztás után a rendőrök mindhárom terroristát lelőtték egy londoni pubnál.[/su_note]
A támadás sokkolta a magyarokat, már csak azért is, mert több százezer magyar él Londonban. A legnagyobb közösségi oldal másnap tele volt bejelentkezésekkel; ismerőseink jelezték, hogy biztonságban vannak, nem sérültek meg. Londoni pécsieket kérdeztünk a közhangulatról, tapasztalataikról és arról, hogy ők hogyan élik meg az eseményeket.
Muráth Gergő nem tapasztalt változást a közhangulatban.
– Londont lehetetlen megijeszteni, túlságosan is élő, változatos és összetartó. A készültség persze nagyobb, több géppuskás rendőr és kommandós van a metrómegállókban, de ilyet rendszeresen látni egyébként is, London egy hatalmas város – meséli a férfi.
– Egy étteremben dolgozom – folytatja –, ahol hétfőn tartottunk egy rövid megbeszélést. Eldöntöttük, hogy létrehozunk egy közös Facebook-csoportot, amin keresztül a környéken levő éttermek menedzsereivel tudunk majd kommunikálni, és ha valami történik, tudjuk egymást értesíteni.
Baráth Bea nem tartózkodott Londonban a merénylet alatt, őt egy kiborult Uber-sofőr tájékoztatta az eseményekről. Szerinte az egyre sűrűsödő terrortámadások kevésbé tűnnek már fel az embereknek, Londonban egyébként is megszokták, hogy gépfegyveres rendőrök állnak a metróállomásokban.
[su_quote]
Igyekszem azt hinni, hogyha nem vagyok bent a városközpontban, akkor talán jobbak az esélyeim – mondja Bea.
[/su_quote]
– Hétfőn voltam vásárolni a Regent Streeten munka után, és még egy esős naphoz képest is kevesen voltak. Én a Finsbury Parknál lakom, ott nem történt sok változás – meséli Bea. Hozzáteszi, hogy a terrortámadások inkább a médiában kapnak nagyobb hangsúlyt, a valóságban egyszerűen csak jobban figyelnek az emberek a buszokon, utcán és a metróban.
Debreceni Lilla éppen dolgozott, amikor látta, olvasta hírt a telefonján.
– Senki sem pánikolt, mert messze voltunk. Claphamben dolgozom és élek – meséli. A vendégeknek fel sem tűnt a dolog, mintha mi sem történt volna – mondta. – Nem látni azóta sem embereket paranoiásan nézelődni a buszokon vagy a metrón, senki sem kerüli a csomópontokat.
Ugyanilyen magatartásról számol be a South Woodford-i Máté Dorottya, szerinte is a médiában kapott nagyobb hangsúlyt a támadás, a helyiek higgadt nyugodtsággal vették tudomásul a történteket.
– Az egyik barátom a Borough Marketnél dolgozik, ami közelebb volt a tragédiához, ő kicsit másképp élte meg a merényletet. Náluk teljes lezárás volt a bárban, csak egy óra elteltével, rendőri kísérettel mehettek ki karjukat a fejük felett tartva – meséli Debreceni Lilla.
[su_quote]
Leginkább az összetartás jellemző az emberekre. A közösségi oldalakon rengetegen ajánlottak fel szállást vagy fuvart a Londonban ragadt embereknek – így Lilla.
[/su_quote]
Darvasi Dávid évek óta terapeutaként dolgozik Londonban. Elmondta, felkavaró volt látni a szombat esti eseményeket. Talán a tehetetlenség érzése a legerősebb most benne.
– Terapeutaként kétféle reakciót tapasztalok a klienseimnél: van, aki kifejezte, mekkora hatással voltak rájuk a közelmúlt eseményei, jellemző rájuk az empátia az áldozatok, a hozzátartozók felé, szinte tapintható a félelem bennük. Mások megemlítik a történteket, de egyfajta elidegenedés figyelhető meg esetükben, az egyre gyakoribbá váló támadások miatt már nem képesek úgy együtt érezni az áldozatokkal, ahogy régebben – mondta.
