Kikutattuk már a mecseki csúcsok, a pécsi városrészek, a pécsi együttesek nevének eredetét, de mintha valamiről megfeledkeztünk volna. Nem foglalkoztunk ugyanis magával Péccsel, azaz azzal, hogy mégis mit jelent és honnan ered a Pécs szó. Ahhoz azonban, hogy a többféle magyarázattal megtámogatott városnév rejtélyére fény derüljön, sorra kell venni Pécs korábbi neveit is.
Mocsár? Ember? Mocsáristen?
Kezdjük Sopianae-val, a város első hivatalos nevével. Ezt a nevet a történészek több irányból vezették le. Az egyik elmélet szerint a Sopius személynév állhat a név mögött, de próbálták már a horvát Sopje helységnévből is eredeztetni, valamint a szintén horvát folyónévből, a Suippe-ből is. Azonban a nyelvészek és történelemtudósok legmasszívabb teóriája az, hogy a Sopianae név a Pécs területén élő ősi kelta nép egyik szavából – pontosabban szótövéből – származtatható. A kelta „sup-”, illetve „sop-” jelentése az, hogy mocsár, a Suppia szóé pedig, hogy mocsaras.
A kelták nyilván nem ok nélkül használták ezt a szót, amikor itt éltek valamikor Krisztus előtt, az első században (például a Jakab-hegyen és völgyében), és tény az is, hogy Pécsett és a térség déli területein egészen a ’70-es évekig problémát okozott a lápos-mocsaras vidékek lecsapolása. A kelta eredetet erősíti az is, hogy a kelták folyóistenének neve szintén Suippes volt, annak egy változata pedig az volt, hogy „Sopia”, melyből kialakult a Sopianas név, amit a városról készült írásos emlékek a legkorábban említenek. Tehát nagyon sanszos, hogy a Sopianae név arra a trutymós, vizes mocsárvidékre utal, ami Pécs helyén állt a kelták idején.
Quinque Basilicae? Quinque Ecclesiae? Öt torony? Fünfkirchen?
Sopianae után, miután a rómaiak elzavarták a keltákat a Kr. u. 1. században, Pécs egy új nevet kapott. Ez volt a Quinque Basilicae: „Öt bazilika”, amit 1009-től már a Quinque Ecclesiae, azaz az „Öt templom” (vagy „Öt szent hely”, esetleg „Öt torony”) változatában használtak hivatalosan is. Nyilvánvaló, hogy a német Fünfkirchen név ennek a verziónak a fordításából származik.
Sokáig élt együtt a Sopianae és az „Öt torony” név, előbbit a városmagra használták inkább, utóbbit északi vonzásterületére, ahol a szent helyek voltak (a bazilika, a Cella Trichora, a Cella Septichora, az ókeresztény mauzóleum és az 5. számú sírkamra). A Sopianae név a rómaiak elvándorlásával és a város észak felé – tehát a szent helyek felé – történő terjeszkedésével tűnt el a köznyelvből.
Miért Pécs, és mi az a Pécs?
A város harmadik és egyben jelenlegi nevének eredete talán a legkomplikáltabb és leghomályosabb. Egyes elméletek szerint Pécs a város és az egyházmegye védőszentjéről, Szent Péterről kapta a nevét. Szent Pétert a népnyelvben becézték Petrusnak, melynek rövidítése a Petü és a Pét volt. A teória szerint a Pét kaphatott egy korabeli kicsinyítő képzőt, így lett Pétcse, ami nagyjából azt jelenti, hogy Péterke. Sokkal hihetőbb ennél az a magyarázat, mely szerint a szláv lakosság nevezte el a várost először „Pet Crkvi”-nek, „Öt templomnak”, a fent említett öt szent hely miatt. Kezdhettük volna a kályhánál is, mert kályhás eredetmondája is van a Pécs névnek. A „pets”, azaz a szláv kályha vagy kemence szó azért lehet a Pécs név felmenője, mert a 7. században sok mészégető élt és dolgozott a városban.
Szintén szláv szó a „péca”, azaz barlang, ami szintén lehet a Pécs név elődje, utalva az ókeresztény sírkamrákra. Érdekes, hogy a csángóknál a „bécs” szó utal a barlangra, ami szintén erősen rímel a Pécsre. Egyértelműen az „ötös” verzió tűnik a legnyerőbbnek, főleg annak tudatában, hogy a Quinque Basilicae és a Quinque Ecclesiae elnevezéssel párhuzamosan használták a köznyelvi, egyszerű „Pet”-et is a korabeli pécsiek. Miközben a latin név lassan eltűnt, a szláv „Pet” folyamatosan változott. Ilyen mutáció például a Pech is, ami már nagyon közel áll a Pécshez. Pécs tehát az „öt torony városa”, nem csak a mediterrán hangulatoké és a kultúráé.
forrás: Harcos Ottó: Pécs városának három neve, Schwing József: Pécs három neve, Pécs Lexikon, Pécsi Napozó
