Mindössze pár vándorsólyom él a megyében, de úgy tűnik, hogy a félmilliót érő baranyai ragadozómadarak nincsenek biztonságban.
Gyanús esetre hívta fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány. Egy korábbi hírlevelükben ugyanis egy olyan történetet írtak le, mely sajnos egyáltalán nem ritka eset az országban.
A közelmúltban egy baranyai solymásznak egy ismeretlen telefonáló olyan vándorsólyom-fiókákat akart eladni, melyeket később akartak kilopni a fészekből. Ezt onnan tudták az egyesületnél, hogy a megye vándorsólymait rendszeresen figyelik, tehát ismerték azokat a helyeket, ahol éppen fiókák vannak. A solymász természetesen elutasította az ajánlatot, és azonnal felkereste az egyesületet.
Bank László, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Baranya megyei csoportelnöke az eset kapcsán elmondta, hogy a fészkekben a solymász története után gyűrűzték csak meg a fiókákat, és sorsukat utána is figyelemmel kísérték, rendszeresen ellenőrizték a fészket. A vándorsólyom-tolvajok ugyan nem mutatkoztak, de Bank László kiemelte, hogy a probléma valós, az országban gyakoriak a fészekrablások, Baranyában is volt és van is gond az illetéktelenek által lenyúlt különböző madárfiókák miatt.
Bank László kifejtette, hogy a fiókákat feltehetően tapasztalt madarásztudással rendelkező erdőjárók lopkodhatják, mivel a fenti esetből is látszik, hogy a kismadarakat eladni kívánó egyén tudta, hol fészkelnek a vándorsólymok, és mikor kelnek ki a fiókák. Ez annak a tükrében kifejezetten gyanús, hogy az egyesület az ilyen és ehhez hasonló esetek elkerülése érdekében direkt nem is hozza nyilvánosságra, merre találhatók a megye védett madarainak fészkei.
Sajnos megéri a tolvajoknak kivárni és figyelni a fészkek körüli mozgásokat és történéseket, hiszen az elcsent fiókákat – ahogy Bank László fogalmazott – nagyon kemény pénzekért tudják továbbadni. A vándorsólyom fokozottan védett faj, eszmei értéke félmillió forint, de egy jól idomítható sólyomért ennél többet is kifizetnek olyan solymászok, akik belemennek ilyen kétes üzletekbe. Egy már beidomított sólyom akár több mint egymilliót is érhet.
Nem csak a hazai „piacon” értékesítik a zuhanórepülés közben 322 kilométeres óránkénti sebességre képes madarakat. Bank László elmondta, hogy a solymászatnak és a sólymok háziállatként való tartásának nagy hagyománya és divatja van az arab országokban (az Egyesült Arab Emírségek nemzeti madara a vándorsólyom), és – akárcsak az itthon ellopott vadmadarak jelentős hányada – a megyében kirámolt fészkek kis lakói is feltehetően a határokon messze túlra kerülnek. A Közel-Keleten vagy vadászatra (azaz „pedzésre”) tanítják be őket, vagy sólyombemutatókon villognak velük, vagy – és ez a legkevésbé humánus – egyszerűen csak kikötik őket egy díszkaróra a ház elé, hogy a járókelők megcsodálhassák a foglyul ejtett madár szépségét.
Kérdésünkre, hogy miként lehet megelőzni a fészekfosztásokat, Bank László elmondta, nagyjából egy biztos megoldás van, ez pedig az éjjel-nappali megfigyelés, melynek során az egyesület munkatársai 24 órában figyelik és védik az egyes fészkeket. Ha egy fiókatolvajt rajtakapnak, egyből hívják a rendőröket. Nehéz, kimerítő munka, de a baranyai parlagi sasok fészkeit már régóta őrzik így, és kimondható, hogy a módszer bevált. A vándorsólymokat viszont egyelőre nem figyelik így meg, ezért – folytatta Bank László – nagyon résen kell lenniük ahhoz, hogy a fiókákat megóvják a bajtól. Az ugyanis, hogy ennek a Baranyában ritka és értékes madárnak a fészkeit mások is ismerik az egyesületen kívül, nagyon aggasztó.
Tavaly egyébként négy pár vándorsólyom költött a megyében, de idén az egyik fészkelőhelyet elhagyták a madarak, egy másik körzetben pedig, annak ellenére, hogy rendszeresen észlelték a sólymok jelenlétét, kirepült fiókákat mégsem sikerült megfigyelniük. Mindössze két másik körzetben voltak eredményesek a költések idén, az egyik sólyompár négy, a másik három fiókát nevelt fel.
