Az utóbbi két évtizedben a pécsi könnyűzenei élet megannyi területén, több együttesben fordult meg Kerekes Kornél (Keko), ám az utóbbi években főleg a szervezés területén jeleskedett. A Ziont, azaz a Zenész Ifjúsági Otthont többedmagával a Fekete Gyémánt mozi átalakításával kialakító művész ismét a muzsikáláshoz térne vissza.
– Novemberben nyílt meg az újjászerveződő ZION, ahol a fiatal csapatok felléphetnek, sőt próbálhatnak, zenei képzésben is részt vehetnek. Hogyan sikerült eljutni idáig?
– Civil kezdeményezéssel és a városi önkormányzat partnerségével jött létre ez az intézmény, amelyet Pécs egyik elhagyott, rossz állapotban lévő, Zsolnay Vilmos út 109. szám alatti ingatlanának, a volt Fekete Gyémánt mozinak az átalakításával, felújításával alakítottunk ki. Az otthon helyét térítésmentesen biztosította a város, a fenntartásra azonban nem kell áldoznia a pécsi önkormányzatnak, ugyanis önfenntartó létesítményben gondolkodunk. A bevételeinket könnyűzenei koncertek, s más programok megtartásából szeretnénk elérni.
– Kerekes Kornélt szinte mindenki úgy ismeri, hogy elsősorban szervező, másodsorban zenész. Ennek ellenére ön muzsikusnak tartja magát. Honnan az indíttatás?
– Úgy éreztem mindig is, hogy nekem zenélnem kell, ez az életcélom. Tanulmányaimat is tudatosan a zene területén folytattam, soha nem akartam semmi mást csinálni.
– Képzett zenészként hogyhogy nem a komolyabb műfajok irányába indult el?
– A komolyzene, ahogy a neve is mutatja, temérdek kötöttséget hordoz magában, s az előadóművész számára érzésem szerint csak igen korlátozott szabadságot biztosít a megnyilvánulások terén. Nem akartam ennyire korlátozott viszonyok között dolgozni, ezért a tanulmányaim elvégzése után kézenfekvő volt, hogy más területen kamatoztatom a tudásomat. A könnyűzenével nem mellesleg nagyobb közönséget lehet megcélozni, sokkalta bővebb az előadó mozgástere. Hátránya, hogy az elindulás, a szakma folytatása több nehézségbe ütközik.
– Talán ez is magyarázza, hogy egyfajta szamaritánusként a fiatal, feltörekvő zenészek hóna alá nyúlt, s egyengette pályájukat azzal, hogy kitörési lehetőségeikhez nyújtott segítséget.
– Mindig örömmel végeztem ezt a tevékenységet, még ha voltak időnként akadályok is. Az önkormányzat és a Pécs2010 program menedzselését végző társaság általában segítően viszonyult a megkereséseimhez. Pozitív az a tény is, hogy a ZION nem a leendő Zsolnay-negyed és a koncertterem konkurenciája lesz majd, hanem egymást erősítő intézményekről beszélhetünk.
– Szükségét érzi, hogy folytassa a szervezői tevékenységeket, vagy szívesen visszatérne már „főállásban” a hangszer, hangszerek mellé?
– Szívesen visszatérnék, de a Zenész Ifjúsági Otthonban még bőven lesz dolgom, például a Könnyűzenei Tanodát szeretném beindítani. Biztos vagyok benne, hogy megmaradok valamelyest szervezőnek is, hiszen szívesen segítek bárkinek. Látni kell azonban, hogy amit többedmagammal létrehoztunk a ZION-nal, az InterMagyar Kulturális Egyesülettel, már sikerült önjáróvá alakítani. Éppen ezért, én magam próbálok már a háttérbe húzódni ezekben a szervezetekben, s az ügyvezetés, a napi működés feltételeit megteremtő munkát másra bízni. A Punnany Massif nevű formációban megtaláltam a helyemet, s szeretnék minél több időt szentelni a zenekarnak, a muzsikálásnak.
