A páratlanul sikeres pécsi SOMAPAK Kft. családi vállalkozás a javából: a harmincegy éves cég korábbi főmérnöke és ügyvezetője, dr. Bognár József mára hátradőlhet, hiszen virágzó cégét két rátermett fia, Bognár József Tamás és Bognár Balázs irányítja ugyanolyan hatékonysággal, mint ahogy azt ő tette korábban. A csomagolástechnikai, egyedi gépgyártó és alkatrészgyártó vállalat egykori vezetőjét a városvezetés nemrég Pro Communitate díjjal tüntette ki.
– Hogyan indult a vállalat története?
– Dr. Bognár József: A SOMAPAK Kft. 1986-ban alakult, olasz-magyar vegyes vállalatként a Sopiana Gépgyár épületében, egy ezer négyzetméteres csarnokban. A SOMAPAK mozaikszó: a nevet a nagy múltú gépgyár első szótagja, a pármai székhelyű olasz kereskedő partnercég nevének első szótagja, és a csomagolástechnikai gépgyártásra, mint fő tevékenységre utaló „PAK” adja.
Ketten indítottuk a céget, alkalmazottként: ügyvezető kollégám és én mint főmérnök. Ma negyven fő körül mozog a létszám, ebből tíz-tizenegy fő mérnök.
Négy tulajdonossal indult a cég, a rendszerváltáskor ketten kivonultak, 1995-ben pedig tönkrement az olasz tulajdonos cég is. Nehéz időszak volt, a tulajdonrészek felvásárlását követően végül sikerült lábra állnia a vállalatnak, és családi céggé alakultunk.
Ez után kemény és kitartó munka következett, minden eredményt visszaforgattunk a cégbe a fejlődés érdekében. A belvárosi üzemcsarnokból 2001-ben költöztünk a mai telephelyünkre, ahol modern infrastruktúrával és fejlett gyártástechnológiával rendelkező gyártóbázist alakítottunk ki. CNC forgácsoló-, lemezmegmunkáló- és vágógépeket vásároltunk és vásárolunk; elmondhatjuk, hogy a mai napig folyamatosan fejlődik az eszközállományunk.
– Hogyan jött az olasz kapcsolat?
– Dr. B. J.: A gépek, gépsorok gyártásánál sok esetben hiányoztak olyan minőségű elemek, részegységek, amelyek akkor hazánkban nem, vagy csak nagyon nehezen voltak beszerezhetőek – az olasz résztulajdonos, illetve külkereskedő cégen keresztül viszont könnyebben hozzájutottunk ezekhez. Az innen eredő olasz kapcsolatnak és külföldi képviseleteinek köszönhetően kinyílt a világ számunkra. A rendszerváltás előtt közvetlenül nem lehetett külföldön kereskedni, értékesíteni, így azonban számos kiállításra eljutottunk, távolabbi országokban is bemutathattuk tevékenységüket, termékeinket.
– Mi lehet a siker kulcsa a cégnél?
– Bognár Balázs: Fontos, hogy a SOMAPAK amellett, hogy modern gyártástechnológiai hátterének és kapacitásainak köszönhetően beszállítói tevékenységet is végez, sosem fog felhagyni a fő profilját képező, saját tervezésű gépek, gépsorok gyártásával. A kutatás, fejlesztés, prototípusgyártás mindig is a cég profiljához tartozott. Partnerként csatlakozhatunk multinacionális cégekhez, lehetünk beszállítók, de mindig vállalni fogjuk a kisebb vagy nagyobb méretű, de adott esetben sokkal dinamikusabban fejlődő vállalkozások megrendeléseit is.
A stabilitás, a több lábon állás az, ami nélkülözhetetlen számunkra. Amellett, hogy beszállítók is vagyunk, saját fejlesztésű gépeink jelen vannak az ipar számos területén: az élelmiszeriparban, a vegyiparban, az autóiparban, az elektronikai iparban, az építőiparban, és még sorolhatnák.
2016-ban két nagyberuházásunk is volt összesen 600 millió forint értékben, és a jövő évben is hasonló fejlesztésre készülünk infrastrukturális és gyártástechnológiai oldalon is. Az imént említett „több lábból” mindegyiket fejleszteni szeretnénk: új, csomagolástechnikai- és egyedi gépekre, gépsorokra, továbbá megbízható, minőségi beszállítóra mindig van piaci igény.
– Milyen módon képviseltetik magukat külföldön?
– B. B.: Külföldön kereskedőcégeken keresztül értékesítünk, több helyen direkt kapcsolatokat alakítunk ki – például nemrég tértünk haza Lettországból, ahol egy nemzetközi szakkiállításon állítottunk ki. De távolibb országként említhetjük Azerbajdzsánt, Nigériát, Mexikót, Oroszországot, Kazahsztánt is, ahol ugyancsak üzemelnek általunk tervezett és gyártott gépek.
[su_box title=”Dr. Bognár József” style=”soft” box_color=”#bdb297″]1954-ben született Csornán. Győrben érettségizett, majd Miskolcon szerzett okleveles gépészmérnöki diplomát. 1983-ban műszaki doktori címet szerzett. 1977-ben került Pécsre, ahol több céges szabadalma volt az akkori Pécsi Gázműnél, 1980-ban kijutott a Lausanne-i világkiállításra is ezekkel. 1986-ban főmérnök lett a SOMAPAK-nál, idén szeptember elsején vonult nyugdíjba. Szabadidejében szeret vadászni, lovakkal foglalkozni, saját asztalosműhelyében munkálkodni.[/su_box]
– A tanulóképzésbe is bekapcsolódott a cég. Ez mit jelent?
– Dr. B. J.: Negyven éve veszek részt a felsőoktatásban. Sok évig a műszaki karon külsős előadóként voltam jelen. Még idén is államvizsgáztattam, sok évig szakkurzusokat tartottam és mindig figyeltem a végzős mérnököket, hátha a céghez tudom csábítani őket.
– Bognár József Tamás: Sajnos ma egyre kevésbé vonzóak a szakmák. Kevesebb a fiatal, legtöbbjüket a gimnáziumok felé terelik, a szakiskolák küszködnek, mert nincs megfelelő számú érdeklődés irántuk. CNC-gépekre megfelelően szakképzett embert pedig nem egyszerű találni az alacsony létszám miatt. Ha egy idősebb dolgozó elmegy, vagy valamiért nem tud tovább dolgozni, az elvesztett tudást jelent, amit ha nem tud továbbadni, óriási a kár.
[su_box title=”Bognár József Tamás” style=”soft” box_color=”#bdb297″]1978-ban született Csornán, de érettségit már a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban tett. 2001-ben szerzett okleveles gépész-informatikus diplomát a BME-n, azóta a cégnél dolgozik. A PTE-n MBA menedzser minősítést szerzett (Master of Business Administration). Főként a termelés irányításával, a gyártástechnológiák fejlesztésével foglalkozik. Három gyermeke van, egy tíz-, egy nyolc- és egy hatéves. Kirándulás, síelés és foci tölti ki a szabadidejét – már ami marad a család mellett. [/su_box]
– Egy ilyen sikeres cég könnyen továbblép, itt hagyja a várost. Ilyesmi nem fordult meg a fejükben?
– B. J. T.: Összetett okai vannak, hogy miért maradtunk itt Pécsen és nem mentünk el. Ha általános fogyasztói cikkekkel foglalkoznánk, indokolt lenne, hogy egy pezsgőbb régióba, például a fővárosba költözzünk. Az a tevékenység, amit mi végzünk, helytől független. Amikor 2001-ben elhagytuk a gépgyárat, válthattunk volna, de fel sem merült az elköltözés lehetősége. Most sincs tervben, és nem is lesz.
– Hogyan látják most Pécs gazdasági helyzetét?
– B. B.: A nagy múltú, akkoriban Pécs fő motorját jelentő bányászat megszűnésével megroggyant az itteni gazdaság, nincs még ma sem annyi cég, ami ezt pótolni tudná. Ma nem mondható túl erősnek Pécs gazdasági, ipari helyzete, de látszanak törekvések a városvezetés részéről is a helyi, termelő KKV-k támogatására. Véleményem szerint ez a helyes irány, sok-sok ilyen kis- és közepes méretű cégre, vállalkozásra lenne szükség ebben a régióban.
[su_box title=”Bognár Balázs” style=”soft” box_color=”#bdb297″]1980-ban született Pécsen. Ő is a Leőwey gimnáziumban érettségizett, szintén a BME-n diplomázott okleveles gépészmérnökként 2003-ban, majd a PTE-n MBA menedzser képesítést szerzett. 2003 óta dolgozik a cégnél, 2007-től bátyjával együtt cégvezető, 2012-től vele ügyvezető. Főként a gazdasági és értékesítési folyamatokat irányítja. Egy két- és egy négyéves gyermeke van, szabadidejében kerékpározik és úszik, hobbija az autómodellek gyűjtése.[/su_box]
