Nem mindennapi esetről számolt be 1956. őszén a helyi újság. A forradalom pécsi eseményei során ugyanis meglőttek egy 13 éves városi kisfiút! De vajon ki és miért? És mi történt azóta a fiúval?
Egy rendkívül érdekes esetre bukkantunk a Dunántúli Napló archívumának 1956-os októberi számait bújva. A forradalom évében Pécsett, október 26-án ugyanis egy újságcikk szerint nagyon furcsa körülmények között rálőttek egy helyi férfira és egy 13 éves kisfiúra, mindkettejüket megsebesítve.
A Weidinger Vilmos által írt „Kik lőttek rá a 13 éves Farkas Zolira?” című írásból kiderül, hogy Pécsett sem volt annyira vértelen a forradalom, mint amennyire azt sokan hitték (főként a rendszerváltás előtt). Ugyan nem a budapesti utcai harcokhoz hasonló véres lövöldözés történt a városban, noha Pécsett valóban eldördültek lövések az egyetemisták tüntetése során, melynek több sérültje és egy halottja is volt Rozs András, nyugalmazott pécsi levéltáros kutatásai szerint.
A Weidinger cikkében említett eset a mai Papnövelde utcában történt (akkoriban Kulich Gyula utca), egészen pontosan a ma is ott található börtön ablakából lőttek ki az utcára. Ahogy az újságíró írja: „A börtönnel szembeni egészségház sarkán egy férfi és kisgyerek egyszerre kiáltott fel: ‘Segítség, meglőttek!’. Bevánszorogtak a szomszédos kapuk alá, ahol a lakók siettek segítségükre, amíg meg nem jött a mentőautó. Lövések még ekkor is dördültek a börtönablakokból…”.
A 13 éves fiút térdlövéssel, a férfit, egy bizonyos Gyenge Antalt bokalövéssel vitték a belgyógyászati klinika sebészeti osztályára. A fiút a cikk Farkas Zoliként említi, de ez egy apró tévedés volt, amit másnap az újság korrigált: Takács Zoltánnak hívták a 13 éves srácot. Gyenge Attila Weidingernek a következőképp mesélte el a meghökkentő történetet:
„Munkából mentem hazafelé. Az Antónia utcában lakom. Csatlakozott hozzám egy Péter utcai kisgyerek, félt egyedül, mert már lövöldöztek a Széchenyi téren. A Megye utcán mentünk föl és a börtön előtt akartunk kifordulni a Hunyadi út felé. Az egészségház sarkán ránk ordítottak a börtönablakából: ‘Forduljanak vissza!’. Megtorpantunk egy pillanatra, s ahogy fordultunk, már dördült is egy géppisztoly-sorozat. Hátulról ért minket a golyó. Elvonszoltam a gyereket, amíg segítségünkre siettek az emberséges lakók.”
De kik lőttek a börtönablakól? Nem börtönőrök és nem a börtönben ülő köztörvényes elítéltek. A börtön főparancsnokának közleménye szerint a forradalom mellé álló pécsi egyetemisták tüntetései miatt ávós tisztek vonultak a börtönbe, hogy „segítsék” a börtönőrök munkáját, és persze azért, hogy megfigyeljék a börtönparancsnokot, aki nyilatkozata elején tisztázta, hogy egyetért a pécsi diákok megmozdulásával.
A következőket írta az eseményről:
„Ezek a személyek nyomást gyakoroltak ránk és több esetben értelmetlen lövöldözésbe kezdtek a börtönőrség parancsnokának ezt tiltó parancsa ellenére. Tudomásunk szerint az utcán megsebesítettek egy fiút. A pécsi börtönőrség nem azonosítja magát az ávósok cselekedetével és elítéli azt. Miután ezek a személyek innen eltávoztak, egyetlen lövés sem dördült a börtönnél.”
Az, hogy az ávósok véletlenül vagy készakarva lőttek rá Gyenge Antalra és a kis Takács Zolira, nem derül ki az írásból. Az esettel több cikk nem foglalkozott.
A meglőtt Takács Zoli – ha él még – ma 73-74 éves lehet. A fenti történet úgy lenne igazán kerek, ha megismerhetnénk őt is, ha megtudhatnánk tőle, hogy valójában miként is történt az eset. Ha valaki ismeri őt, vagy tud a hollétéről, kérjük jelentkezzen szerkesztőségünk címén.
Forrás: Dunántúli Napló archívum, Rozs András: Az 1956-os forradalom és szabadságharc Pécsett, Régi Pécs Blog
