Öt és fél éves pályafutása alatt a Zsolnay Étteremben hírességek, médiaszemélyiségek és politikusok fordultak meg. Az étteremben Zsolnay-tányéron kapta meg a vendég az ételkompozíciót, a szolgáltatás színvonalának köszönhetően pedig a magyar közönség egyik kedvenc vidéki étterme volt. Pár napja a közösségi oldalon tette közzé az étterem, hogy november 19-én végleg bezárt. Az étterem tulajdonosával, Teleky Zoltánnal beszélgettünk.
– Milyen pillanatok, emberek, elismerések maradtak meg leginkább ebből az öt és fél évből?
– Sok híres ember megfordult a Zsolnay Étteremben; Orbán Viktor miniszterelnök és Áder János köztársasági elnök is járt nálunk, de vendégünk volt Plácido Domingo, Halász Judit, a Vivat Bacchus együttes, számos színész, művész, énekes és külföldi delegáció is. A Dining City éttermi versenyében négy egymást követő évben is megkaphattuk a vendégek szavazata alapján a legjobb vidéki étterem címet, de 2015-ben mi lettünk az év étterme a Made in Pécs díj keretében. Leginkább azonban a körülöttem, velem dolgozó emberek maradnak majd meg, azok, akik úgy beszéltek a Zsolnay Étteremről mint álom-munkahelyről, és azok, akik sokat tettek hozzá az étterem nívójához: séfek, pincérek, és vezetőtársaim.
– Miért kellett bezárnotok az éttermet?
– Az étterem a kezdetek óta veszteséges volt, a gazdasági vezetőnk három éve mondta először, hogy le kellene húzni a rolót. Persze illúzióink nem voltak, a Zsolnay Étteremből nem akartunk helikoptert vagy házat venni, egy volt a célunk, hogy legyen egy presztízséttermünk, ami legalább nullszaldós. De sajnos borzasztóan veszteséges volt a vállalkozás, és amikor azt mondom, hogy veszteséges, akkor sok-sok millió forintról beszélek. Ennek ellenére emelt fővel távozunk, hiszen az utolsó pillanatig tartottuk a magas minőséget és foglalkoztattunk képzett szakembereket.
– Mi lehet az oka annak, hogy a város nem bír el egy ilyen éttermet, mint amilyen a Zsolnay Étterem volt?
– Több oka lehet. Az egyik: a felgyorsult, kényelmes világ, amiben élünk. Nálunk nem tudtak az emberek autóval megállni rögtön a küszöbön, és nem tudtak megebédelni húsz perc alatt. Arról nem is beszélve, hogy hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy házhoz szállítással pár száz forintból megebédelhetünk, ezt az igényt szintén nem szolgálta ki az éttermünk. A másik, hogy valószínűleg nincs meg Pécsen az a fizetőképes fogyasztói bázis, ami el tudta volna tartani az éttermet, lehet, hogy túl magasan pozicionáltuk magunkat.
– A Zsolnay-negyed nem esett ki túlságosan?
– Alapvetően nem lett volna gond a helyszín, sőt nagyon is számítottunk arra, hogy a Zsolnay-negyedbe érkező turisták betérnek hozzánk is. A valóság azonban más volt, a külföldi turisták inkább hozták a csomagolt szendvicseiket, nem volt fontos nekik, hogy magas minőségben költsék el az ebédet.
– Szerinted nincs igény a minőségre Pécsen?
– Próbáltuk az alapanyagokból, az eszközökből és a szakemberekből is a legjobbat prezentálni, de az emberek a tányérról lelógó rántott húson szocializálódtak. Ez alapvetően nem lenne baj, én is azt gondolom, hogy egy étlapon legyen helye egy húslevesnek, rántott húsnak vagy cigánypecsenyének, viszont az minőségében is legyen olyan! Ezt nem feltétlenül értékelték az emberek, mi viszont forradalmárok akartunk lenni.
