A PVSK-Pannonpower férfi kosarasai a röpke karácsonyi pihenőt követően már a két ünnep között visszatért tréningezni a Lauber Dezső Sportcsarnokba. A tabella 11. helyén tanyázó gárdánál azonban nemcsak a játékosok, hanem a vezetők is munkával hangoltak a szilveszterre – továbbra is a nem túl acélos légiós sor megerősítésén (értsd: cseréjén) fáradoznak.
Amilyen szerencsés húzásnak bizonyult épp három esztendeje Nick Williams leigazolása, az idén olyannyira nem volt szerencséje a Vasútnak a kiszemelt légiósokkal. Az első kör neveit már feleleveníteni sem érdemes, mert bár a nyár közepi sajtótájékoztatón Ivica Mavrenszki vezetőedző még olyan sztárokként mutatta be az új szerzeményeket, hogy a sajtótájékoztató résztvevőinek már-már párásodott a szeme a velük megszerzendő reménybeli trófeák láttán, azóta már nemcsak tőlük, de az ősszel őket váltóktól is kénytelen volt megválni a klub.
Igaz, az utóbbi bő esztendő nemcsak játékos-, de edzőfronton sem igazán „jött be” a Párducoknál. Ivica Mavrenszki 2009 decemberében váltotta a kispadon Zoran Kmezicset, hogy aztán 2010 októberében át is adja a helyét Szrecsko Szekulovicsnak.
Sztojan Ivkovics kupagyőzelme és bajnoki ezüstje óta a „délszláv vonal” képviselőinek meglehetősen kevés babér termett Baranyában – nem csoda, ha folyamatosan felvetődött a kérdés, „ezért” a produkcióért érdemes-e külföldön keresgélni, miért nem jók nekünk a hazai, elsősorban pécsi trénerek. A sportágat jobban ismerők persze tudják, hogy nagyon is jó lenne, de helyben túlontúl szűkös a választék, az ismertebb és alkalmas hazai mesterek pedig sorra kikosarazták a PVSK vezetőit.
Valójában ugyanez a probléma játékos-, különösen légiós fronton is – ne álszenteskedjünk, a mai profi kosárlabda (és a legtöbb sportág) várható sikerei vagy bukásai, ahogy a nagyvilágban, hazánkban sem a meccsek lefújásakor, hanem már a költségvetés év eleji összeállításakor nagyjából eldőlnek.
A Vasútnál pedig a (máskülönben pedánsan rendben tartott) büdzsé ma elsősorban a saját, fiatal mag felnevelését-megerősítését teszi megcélozhatóvá, természetesen folyamatosan rutinosabb hazai és külföldi játékosokkal kiegészítve – ám utóbbiak esetében sajnos nem a „sztár”, hanem a „megfizethető” kategóriából csemegézve.
És amint Czerpán István, a klub és Máté János, a kosarasok ügyvezetője a helyzetüket egybecsengően jellemzi, emiatt rendszeresen „zsákbamacskát” voltak kénytelenek vásárolni – amely, mint utólag kiderült, többszörösen nem jött be. Nem is szakmailag, teszik hozzá, hiszen a játékosok bemutatkozó videói ha szépítenek is, azért többnyire nem hazudnak, sokkal inkább emberi, mentális problémák vezettek oda, hogy most ismét egy megbízható egyes-kettes posztú kosaras keresésével múlatja az időt a vezetőség.
Bár a mostani irányító, Josip Glavinic éppenséggel rövid pécsi pályafutása meccsmutatóival sem nagyon büszkélkedhet, a gólpasszait és eladott labdáit összegző statisztikában ugyanis a hazánkban játszó légiósok listájának végén kullog. Ahogy a bedobó El-Amin is csak a 22. saját kategóriájában, míg a csapat óriása, Benson Egemonye 206 centijére építve a mezőny kiemelkedő támadólepattanózója – csapnivaló védekezésével ugyanakkor rögtön tönkre is zúzza saját imázsát.
Szűcs Zsolt írása.
