Minek repülőre pattanni vagy több száz kilométert autózni, ha Baranyában is láthatunk csodákat? Mesés falvak, ékszerdobozok vannak Pécstől karnyújtásnyira, melyeket érdemes felfedezni, bejárni. Cikkünkben újabb csodás falvakat mutatunk be a Duna-Dráva Nemzeti Park segítségével az Ormánság keleti részéről, melyek gyönyörű épületeket, a festett fakazettás mennyezetű templomokat őrzik: Piskót, Adorjást és Kóróst.
Korábban már bejártuk virtuálisan Kölkedet, a gyönyörű ártéri községet, Dunaszekcsőt, a római kori kincsesbányát, és Bárt, a varázslatos szőlővidéket, de írtunk a tavirózsás és tündérfátyol hínáros Szaporcáról, a régi ormánsági élet tárgyainak őrzőjéről, Kémesről és a Zrínyi birtokról, Tésenfáról.
A Dráva-holtág református települése, Piskó
A 251 fős település Baranya megye déli részén fekszik a Dráva partján. Piskót 1318-ban említette először egy oklevél. A török időkben a szigetvári Hasszán bég tulajdonába került, ekkor két ház állt csak a faluban. Akkori templomát a törökök bontották le, hogy anyagából a szigetvári vár megrongált falait javítsák ki.
A település közepén található a református templom. A falu jellegzetessége a templom melletti hősök szobra, melynek tetején rézből készült turulmadár foglal helyet, lábainál kardot őrizve. Az emlékmű érdekessége még a Trianon előtti Magyarország domborműves képe.
Piskóhoz tartozik a Versági-tó néven ismert, 7 hektáros Ó-Dráva-holtág, mely halállományában igen gazdag. A falu közepén széles kanális nyúlik el, mely egykor vízgyűjtő árokként funkcionált.
Adorjás, vörös, kék és sárga színekben pompázó templommal
A Harkány és Vajszló közötti, egykoron Siklós várához tartozó vámhely a feljegyzések szerint 1251-ben Villa Azarias néven létezett. A települést a 13. században népesítették be. A hajdan halászatból élő lakosság a folyók szabályozása és a mocsarak lecsapolása után áttért a földműves gazdálkodásra.
A település legjellegzetesebb látnivalója az 1836 körül épült református templom. Feltételezhető, hogy a templom égetett fatéglái a közeli kémesi vagy diósviszlói vár lebontása során kerültek most található helyükre.
A templom falain belül a vörös, kék és sárga színű virágminták dominálnak, ugyanakkor a táblák sokaságából kitűnik egy, a Noé bárkáját ábrázoló részlet is. A késő barokk stílusú templom karzatának alját rokokó ornamentikájú mennyezettáblák díszítik, de a templom egész berendezése figyelemreméltó: az úrasztal, a padok, a papi szék, a szószék és az L alakú kóruskarzat is csodás látványt nyújt.
A mocsaras, lápos vidék, Kórós
A térség leletei alapján megállapítható, hogy Kórós és környéke már az őskortól folyamatosan lakott hely volt. Először 1341-ben említik nevét az oklevelek, mely eredetileg a mocsári erdők valamely elterjedt növényére utalhatott, és nem a kiszáradt tavak földjét ellepő száraz kóróra, hisz a településen csak a 19. századi lecsapolások után jelentek meg a kórók.
Kórós vidéke vizekben gazdag, eredetileg lápos, mocsaras terület volt, amit sűrű erdők borítottak. Az utak az ingoványos helyeken cölöpökkel erősített földsáncokon vezettek át. A természeti környezet, a folyók vizeinek szabályozásával jelentősen átalakult, az egykori gazdag vízi világra ma is emlékeztet sok helyi dűlőnév.
A központban található református templom egyszerre hordozza magában a barokk és a klasszicista stílusjegyeket, mellyel a környék legszebb templomaként tartják számon. Ehhez hozzájárul páratlanul szép, gazdag színvilágú festett mennyezete.
Forrás: www.adorjas.hu, www.pisko.hu, odlk.hu/ormansag-kelet