Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Venyige utcai részlegében mutatott be karácsonyi szentmisét a fogvatartottaknak.
A bíboros homíliájában kiemelte: a karácsonykor megszülető Jézus „ismeri természetünk és szívünk jó és rossz oldalát. Tudja, milyen szörnyűségekre és milyen nagyszerű dolgokra képes sokszor ugyanaz az ember”. Rámutatott: az embernek nehezére esik belegondolni, hogy mit jelent, mire való és hova vezet az élete. Pedig „ha megértenénk emberi mivoltunk méltóságát, sokkal többre becsülnénk magunkat”, és „nem hajszolnánk olyasmit, ami nem is igazi érték” – fogalmazott Erdő Péter. Kitért arra: az ember látszólag ugyan gyenge, de a hivatása örök életre szól. „Gondolni tudunk a múltra és a jövőre. Tanulni tudunk a múltból és akarni tudjuk a jövőt. (.) Szeretni tudunk másokat, még akkor is, ha mindenki hordoz magában sebeket és csalódásokat” – mondta.
Erdő Péter beszélt arról is, hogy Jézus volt szegény, hajléktalan és fogoly is. Minden fogoly sorstársa lett, amikor az Antónia-vár börtönében kínozták, gúnyolták, majd halálra ítélték. Neki még siralomház sem jutott, hiszen alig néhány óra telt el a halálra ítélése és keresztre feszítése között. Hozzáette: ez „nem csupán vigasztaló mese”, hanem „olyan örömhír, amely emberi méltóságunkat mutatja meg”.
„Ha a mindenség teremtője akart közöttünk hajléktalan gyerek és elítélt fogoly lenni, akkor senki nem másodrendű. Akkor maga az Isten ismeri el, hogy mindannyiunknak egyenlő a méltósága” – mondta a bíboros. A mise végén a fogvatartottak saját maguk készítette ajándékkal köszönték meg Erdő Péternek a látogatását, ő pedig egy-egy könyvet ajándékozott a raboknak.
