Nézzünk most el a bosznia-hercegovinai Tuzlába, Pécs egyik viszonylag fiatal partnervárosába, mely meglepően sokban hasonlít városunkra.
Pécs testvér- és partnervárosait, Európán kívüli együttműködési kapcsolatait bemutató sorozatunkat átböngészve talán kijelenthetjük, hogy Pécs külpolitikája hosszú évek óta előremutató. Azonban, ha egy ezzel kapcsolatos területet kellene kiemelni, az minden bizonnyal a határ menti kapcsolatok, az európai szomszédságpolitika és a határon túli magyarokkal folytatott együttműködések területe lenne, hiszen az Európa Kulturális Fővárosa program egyik alapeleme volt a déli nyitás, a déli kulturális övezet létrehozása, melynek keretében Pécs aktív kapcsolatokat alakított ki többek között Újvidékkel, Szabadkával, Eszékkel, Mariborral és – sorozatunk legújabb szereplőjével – a bosznia-hercegovinai Tuzlával.
A nagyjából Péccsel azonos lakosságszámú, 170 ezres Tuzla, akárcsak Pécs, megyeszékhely, a tuzlai kanton központja, nem mellesleg pedig Szarajevó és Banja Luka után az ország harmadik legnagyobb városa.
Tuzlával Pécs 1999-ben kötött partnervárosi szerződést, melynek apropója – a szerződést megelőző kisebb, de sikeres együttműködések mellett – az volt, hogy a városok vezetősége felismerte, hogy Pécs és Tuzla közös lehetőségekkel és közös érdekekkel bírnak polgáraik jólétének növelése érdekében. Az 1999-es dokumentum kiemeli, hogy a két város közös célja, hogy a már meglévő kapcsolataikat szorosabbra húzzák, a kölcsönös haszonszerzés és egymás kultúrájának megismerése és terjesztése érdekében. A megállapodási szerződésben az alapvetően szokásos gazdasági, innovációs, tudományos, politikai, oktatásbeli témákon túl Tuzla és Pécs kiemelten kezeli a számukra egyaránt és a mai napig fontos ökológiai, környezetvédelmi projekteket is.
Nem csak lakosainak száma, és nem csak céljai azonosak a két városnak, hiszen sok hasonlóságot találhatunk földrajzi elhelyezkedésükben is. Pécsnek ott van a Mecsek, Tuzla pedig a Bosznia-Hercegovina északkeleti részén található Majevica-hegység lábánál fekszik, mely a helyiek kedvenc kirándulóhelye. Tuzlának ugyanakkor ott van a Jala folyó is, mely rendkívül hangulatossá varázsolja az amúgy is szép kis várost.
Érdekesség, hogy Tuzla elődjét magyar uralom alatt álló területként említik az első 950-es történeti források, a város pedig, mely később ezen a hegy melletti síkságon épült, nem a Tuzla nevet kapta először, hanem azt, hogy „Soli”, ami azt jelenti, hogy „só”.
Tuzla őse ugyanis sós forrásairól volt híres, korai gazdaságát ezek a források határozták meg. A Tuzla nevet később, az oszmánok uradalma alatt, az 1460-as években kapta, ez a név ugyanakkor szintén azt jelenti, hogy „só”, csak hát oszmánul. Tehát A török eredetű név is egy közös pont a két város között, ahogy a városban fellelhető török-kori emlékművek is.
Tuzla a második világháború után vált az ország jelentős iparközpontjává, mivel a só-, valamint a Pécshez hasonlóan jelentős szénbányáira a mai napig működő vegy- és erőműipar épült, melynek köszönhetően az akkor még létező Jugoszláviából sokan telepedtek le a városban.
Ez lehet az oka annak, hogy Tuzlában – akárcsak Pécsett – etnikailag igencsak sokszínű városképpel találkozhatunk, melyhez az is hozzájárult, hogy az 1992-től 1995-ig tartó boszniai háború során Tuzla a bosnyákok fennhatósága alatt állt. Sok menekült érkezett ekkor a városba (ahol egyébként a nacionalista pártok egyike sem irányított). A viszonylag békés légkört 1994 telétől a várost körülvevő szerb csapatok gránát-támadásai tették semmissé, melyek közül a legtragikusabb 1995 májusában történt, amikor Tuzla óvárosában egy robbanás több mint 70 évzárójukat ünneplő fiatal iskolást ölt meg. A háborút lezáró békeszerződés után a város csak lassan épült fel, főként nemzetközi segítséggel.
