Hídpénzt is szedtek volna a pécsi libegőért

Lassan fél évszázada foglalkoztatja a pécsieket az, hogy miként lehetne Pécsre egy libegőt építeni, ami a városból a Misinára viszi fel a turistákat és a helyieket. Ötletek mindig voltak, a libegő megvalósításáig azonban nem jutottak még el.

Nagyon érdekes az eddig soha meg nem valósult mecseki libegő esete, mely lassan közel fél évszázada bizonyos időközönként napirendre került az épp aktuális pécsi városfejlesztési tervekben. A libegőt, mely a városból vitte volna fel egy kötélpályán a pécsieket a Mecsekre, először 1972-ben dobták fel ötletként a Magyar Szocialista Munkáspárt városi bizottságának merész agytrösztjei azon az ülésükön, melyen a „szabad idő hasznos és célszerű felhasználásáról” tanácskoztak, rövid és hosszú távú fejlesztési tervekről.

Erre ment volna

Terveztek ekkor útfelújításokat Abaliget és Orfű között, halastavak átadását a pécsi és környékbeli horgászoknak, az üresen álló baranyai kistelepülések épületeiben pedig a munkások és dolgozók számára akartak „falusias kikapcsolódási” lehetőségeket biztosítani, jelentsen ez bármit. Ezek voltak a közelebbi, rövid távú tervek, majd jöttek az elrugaszkodottabb gondolatok, melyek közül ugyan idővel megvalósult a fedett uszoda és a jégpálya, ám a mecseki libegő, valamint egy pécsi termálfürdő azonban csak ötletszinten maradt meg.

Ettől még persze a pártbizottság a fejlesztésekről szóló előterjesztéseket elfogadta, az 1972-es pécsi Országos Közlekedési Kiállításon pedig be is mutatták a libegő első terveit, melyekről sajnos a korabeli sajtó nem közölt fényképeket. Az viszont kiderült, hogy a kötélpálya az Aradi vértanúk útja és a Damjanich utca sarkáról indult volna fel a Misinára. A későbbi tervek szerint a pálos templomtól vitte volna a vidámparkig a kirándulókat, amelynek két megállója lett volna: az egyik a Szőlő utcai planetárium, a másik az állatkert. A libegőhöz kapcsolódó munka – ugyan csak félig-meddig – pár évvel később el is kezdődött.

Hídpénz a libegőért

Ez a munka lényegében kimerült a fejlesztésekhez szükséges pénz összeharácsolásában, ezt a párt nem akármilyen módon vitte véghez Pécsett. Egy 1974-ben született döntés szerint a pécsi sportcsarnok és egy szálloda építése mellett a mecseki libegőt is abból a „hídpénzből” finanszírozták volna, melyet a Siklósi úti felüljáró megvámolásával szedtek volna össze.

„Már meg is kezdték a pénztárak építését az átjáró két oldalán. A tarifa gépkocsinként egységesen 10 forint lesz, míg a gyalogosok 3 forintot fizetnek. Tekintettel a város idegenforgalmi érdekeire, a Pécsre érkezők a tarifa felét fizetik. Katonáknak és diákoknak az átkelés mindkét irányban díjtalan, a hat éven aluli gyermekeknek sem kell fizetniük, a nyugdíjasok pedig bérletet válthatnak. Este tizenegy óra után hajnali négyig az átkelés mindenki számára díjtalan” – írta a korabeli sajtó.

A libegő nem tömegközlekedési eszköz?

Aztán – ahogy 10 évvel később, 1985-ben írta a Dunántúli Napló egy cikkében – „elfelejtődött az egész”, hogy aztán a ’85-ös általános rendezési terv programjában újra felbukkanjon.

„Megvizsgálandó az a korábbi elképzelés is, mely a Mecsekre történő személyszállítás elősegítésére kötélpálya építését javasolta. A megvalósításhoz szükséges területeket a tervben biztosítani kell” – írják.

Ekkor azonban már kevésbé voltak lelkesek a döntéshozók, inkább szkeptikusan álltak a libegőhöz. Az egyik tanácstag például felhívta a figyelmet arra, hogy a fejlesztéssel foglalkozni kell, de – mint mondta – csak akkor van értelme, ha az segít a pécsi tömegközlekedési gondok megoldásában. A korábban tervezett kétüléses libegő terve szerinte csak „drága kuriózum és nem tömegközlekedési eszköz”.

A város rendezési szakfőmérnöke is társult a fenti véleményhez, szerinte azonban nem csak azzal van a baj, hogy a libegő nem feltétlenül oldja meg a tömegközlekedés könnyítését, hanem azzal is, hogy útvonala sem elég tisztázott, utóbbiról pedig előbb kell jól dönteni ahhoz, hogy komolyan lehessen foglalkozni az üggyel. Erről beszélt Gömöry János, a város főépítésze is, ugyanakkor ő újabb útvonaljavaslatokkal is előállt. Szerinte a belváros keleti oldaláról indulhatna a libegő – melynek nem ülésesnek, hanem kabinosnak kell lennie –, mert ott közelebb lenne a buszos és autós csomópontokhoz. Egy másik ötlete szerint az Engel János út folytatásaként is lehetne a libegőre gondolni, tehát az utat nem is kellene meghosszabbítani a Mecsekre, elég lenne a libegő. Azt azonban hozzátette, hogy szerinte az ezredforduló tájékára lesz tehető az, mire ezekben a kérdésekben döntés születik.

Getto József Ybl-díjas építész, a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület építészeti-városrendezési szakosztályának elnöke is hozzászólt a dologhoz:

– A lehetőséget fent kell tartani! Ahol a hegy alatt város van – számomra legszebb példa Dubrovnik – s ott van kötélpálya is, nos, a dubrovniki városképet szerintem nem zavarja. Tán a miénket sem zavarná – mondta.

Pécsi vállalkozók a libegőért

Ezt követően 1994-ben került valamelyest előtérbe a libegő kérdése, mikor a pécsi tv-toronyban létrejött a Top Business Club, azaz a Pécsi Vállalkozók Klubja, melybe egyébként a megye üzletemberei és vállalkozói is beléphettek. A klub „hitvallása” szerint a legmerészebb, akár első pillanatban megvalósíthatatlannak tűnő ötletet is könnyebb eladni több, egymással társult vállalkozónak. Az alakulásukkor a következőt állították: „ma még álomnak tűnik a pécsi libegő, pedig a [bécsi] világkiállításra a Mecsekoldalban működni fog”. Hát, nem jött össze.

A közelmúltban is téma volt

A 2010-es évek kezdetén is előkerült a libegő témája. Először 2012-ben a pécsi hegyi bringások ötleteként merült fel, hogy a libegőt a Tettye és a Misina közé kellene felhúzni, és noha az ötletet az akkori városvezetés is támogatta, a megfelelő pályázati lehetőséget nem találták meg a libegő finanszírozásához. Egy évvel később, 2013-ban is szó esett egy pécsi libegő megépítéséről, ez a Mandulás és a Misina között közlekedett volna, majd ezt az útvonalat módosították, a kötélpálya a Tettyéről indult volna a Dömörkapu érintésével egészen a Misinára, és vissza. Forrásokat azonban ehhez a tervhez sem tudtak előteremteni.

A kérdés a fentiek fényében adott: mekkora szükségük van a pécsieknek egy libegőre és mennyire fontos az?

Forrás: Dunántúli Napló archívum