Nagyban tart már a farsang, a karácsonyi ünnepek végén, vízkeresztkor induló és a húsvéti ünnepkör kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tartó ünnepünk pedig rogyásig tele van érdekesebbnél érdekesebb népszokásokkal és hiedelmekkel, melyek közül az alábbiakban mutatunk be néhányat.
Az ördög ünnepe
Érdekes ünnep a farsang, hiszen ellentétben megannyi piros betűs ünnepünkkel, a farsanghoz nem kapcsolódik vallási értelmezés, vallási háttér, igazából leginkább csak a több évszázados – kereszténység előtti időkből is származó – néphagyományokra épül, azokból pedig akad bőven. Ezek a népszokások annyira erősen rögzültek az emberekben, hogy az ünnephez kapcsolódó bujaság és mohóság szimbólumai ellenére sem tudták felszámolni a reformáció idején, noha próbálkoztak vele. Az egyház az ördögök ünnepének tartotta és tiltotta a farsangot, de az emberek ettől még ragaszkodtak az ünnepléséhez…
Sárba dugott gyertya, medve-jóslás
A farsanghoz megannyi érdekes időjóslási és termékenységi mendemonda kapcsolódik. Február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján például gyertyát kellett gyújtani azért, hogy a termést elverő viharokat, jégesőket, az ijesztő mennydörgéseket és villámlásokat elűzzék. Sokszor ezt a gyertyát a biztonság kedvéért befalazták az épülő házakba is. A bő termést hozó gyertyával szokás volt megveregetni a gyümölcsfákat is, hogy szép termést hozzanak.
A Dráva mentén sárba dugták a gyertyát, és amilyen mélyen le tudták tolni azt, olyan mélységben fagyott meg a talaj – legalábbis így tartották. Ehhez a naphoz kapcsolódik a jól ismert medve-jóslás is: ha ezen a napon kisüt a nap és a medve (esetünkben a Pécsi Állatkert medvéje) észreveszi árnyékát, és ennek hatására visszamegy barlangjába, akkor még 40 napig hideg marad. Az általános farsangi hiedelem az, hogy ha ezen a napon szép idő van, akkor későn érkezik a tavasz.
Féregűzés és jóslás a pacsirták röptéből
Február 5-én, Ágota napján a termékenység ellenségeit, a férgeket űzték el, ekkor ugyanis rituális takarítást tartottak a baranyai házak táján, az asszonyok körülsepregették a házakat és az ólakat, nehogy férgek lepjék el azokat. Másnap, február 6-án, Dorottya-napon, ha az idő fagyos, akkor a hiedelem szerint február 16-ára jön az enyhe idő.
Február 14-én, Bálint napján (ami nem Valentin-nap) volt szokás még az időjóslás, az időjárásból ekkor a várható termést is megjósolták: ha ezen a napon hideg van, az azt jelenti, hogy jó lesz a termés, sőt, ilyenkor gyakran ültettek el facsemetéket is, melyek a néphit szerint ilyenkor gyorsabban erősödnek meg.
Február 19-én, Zsuzsanna napján már a pacsirták röptéből következtettek az időre, ha ugyanis a tavasz közeledtét szimbolizáló madár magasan repült, az kellemes, meleg tavaszt ígért.
Mátyás csukája
Baranyában február 24-én, Mátyás napján fogták ki a halászok a „Mátyás csukáját”, ami az egész éves sikeres halászat előjele volt. Egy másik baranyai farsangi „termékenységtrükk” az volt, hogy az ünnepi időszak alatt a gazdasszonyok kukoricát szórtak a farsangolók lába alá, azzal a céllal, hogy a lehető legtöbb csirke keljen ki.
Szalonnázós házalás
Február 3-án, Balázs napján volt szokás a balázsolás, vagy Balázs-járás, melyet lényegében úgy kell elképzelni, mint az amerikai Halloweent, csak a különböző maskarákba öltözött gyerekek ekkor nem cukorkát kértek a falvakban lakók ajtajain kopogtatva, hanem szalonnát, füstölt húsokat, kolbászt, melyeket a magukkal cipelt nagy nyársakra húzattak a falubeliekkel.
Ezeket a finomságokat azonban nem a gyerkőcök ették meg, hanem elvitték a helyi tanítónak, mint amolyan fizetéskiegészítést. Persze a tanár meg is vendégelte a kisdiákokat az ajándékból.
A szerencsétlen farsangi nap
Február 22-e a farsangi népszokások szerint – szerte az országban – szerencsétlen napnak számít, ezért ilyenkor inkább senki nem dolgozott, mert féltek attól, hogy bármi, amihez nyúlnak, megromlik vagy elromlik.
A szinglik csúfolása
A magyar paraszti életben a farsang volt a párválasztás, a házasság és a lakodalmak, valamint az udvarlás időszaka is. Akik viszont a farsang alatt már benne voltak a házasodó korban, de még nem akadtak párjukra, megkapták a magukét. Noha a vénlegények is kaptak az arcukra, főként a vénlányoknak szólt a csúfolás, amelynek több változata is volt, ezek közül a Dunántúlon és Baranyában a tuskóhúzás volt a legelterjedtebb, mely a megyében egy házassági színjátékkal párosult.
A tuskót vagy rákötötték a vénlányok ajtajára, vagy felszántották vele a kertjüket, vagy nemes egyszerűséggel beverték vele az ajtajukat, miközben egy hangos, beöltözős házassági menetet rendeztek a faluban, melyen vénlánynak öltöztek a férfiak.
A farsang farka
A farsangot záró utolsó három napot hívják „a farsang farkának”. Farsanghétfő talán a leglátványosabb – vagy hát az lehetett, több mint fél évszázaddal ezelőtt –, ekkor volt ugyanis az úgynevezett asszonyfarsang, melynek során a lányok és a nők férfinak öltözve mulattak egész nap. Ja, és ez volt az egyedüli nap, amikor a nők korlátlanul ihattak alkoholt.
A farsangtemetés vagy téltemetés napja a húshagyókedd volt, melynek keretében általában szalmabábut vagy koporsót égettek, jelképesen ezzel lezárva a farsangot és a telet. A hamvazószerdát követő csütörtök volt a „torkos csütörtök”, amikor felfüggesztették a böjtöt, hogy az összes maradék farsangi maradékot megegyék.
A habzsolásnak is nagy szerepe volt: a hiedelem szerint, ha ilyenkor sokat eszünk, egész évben bőség vár ránk. Apropó, a kedvenc farsangi ételünknek, a fánknak is tulajdonítottak „varázserőt”, mégpedig azt, hogy ha fánkot eszünk farsangkor, a szél nem viszi el a házunk tetejét.
Életre kelnek a gonosz szellemek
Már csak az a kérdés, hogy miért is öltöznek jelmezekbe az emberek – ma már persze inkább a kicsik – ezen az ünnepen. Nos, egy ősi hiedelem szerint azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban, ahogy legyengül a Nap ereje, gonosz szellemek kelnek életre és szállják meg a falvakat. Ezeket a szellemeket (és a telet) akarták elűzni az eredendően ijesztő jelmezekkel és a hangos, vidám, farsangi menetekkel. A legismertebb ilyen menet a mohácsi busójárás.
