Engel Adolf elképesztő figurája volt a 19. századi Pécsnek. A semmiből indulva Pécs legendás iparosává, patriótájává, jótevőjévé lépett elő. Egy könyvtár is alig lenne elég ahhoz, hogy mindazt, amit a városban és a környéken véghezvitt, be lehessen mutatni. Házaló szegény fiúcskából magyar nemes lett, aki nélkül Pécs és vidéke nem lehetne olyan, mint amilyennek ma látjuk.
A kezdetek
Engel Adolf 1820. február 6-án, szinte napra pontosan 198 éve született Pécsen. Édesapja, Péter, Bonyhádról beköltözött kereskedő volt, második felesége – aki zsidó családból származott – szült neki két gyermeket: Adolfot és Simont. Engel Péter 1823-ban elhunyt, a szűkös anyagiak pedig arra kényszerítették a kis Adolfot, hogy már tizenegy évesen munkába álljon tanulmányait megszakítva. Tulajdonképpen mindennel kereskedett, ceruzákkal házalt, vegyi anyagokból készített gyújtómasinákat és eladta őket. Szabadidejében tanult, járta a könyvtárakat.
Éppen csak túl a kamaszkoron, tizenhat évesen előbb dohány-, később ruha- és bútorboltot nyitott. Huszonhárom évesen elvett egy zsidó lányt, ötszáz forintos hozományra tett szert. 1848-ban nemzetőr lett, 1853-ban pedig a Lyceum utcában nyitott fakereskedést. Révbe ért, ezzel az üzlettel minden megváltozott.
Vállalkozások a város élén
Engel zseniálisan felismerte a felemelkedőben lévő város szükségleteit, a folyamatos építkezéseken értékesítette a felvásárolt és feldolgozott fát – néha még ő maga is vállalt építkezéseket.
A bevételt saját vállalkozásaiba forgatta vissza. 1863-ban gőzfűrészüzemet nyitott, parkettagyárat alapított. Megnyitotta a város első szénraktárát. 1876-ban két fiát is maga mellé vette, Engel Adolf és Fiai néven szerepeltek a korabeli címtárban. Egyik legnagyobb partnerük volt a Duna Gőzhajózási Társaság, akiknek rendszeresen szállították a kitermeléshez szükséges bányafát. A városvezetés is rendszeresen adott megbízásokat nekik, ezenkívül exportáltak Nyugat-Európába (Ausztria, Németország, Franciaország, Svájc), egy rövid ideig az angol piacon is próbálkoztak.
Ezek a tények igazolják az Engelék által kitermelt és forgalmazott áru kiváló minőségét. Kiállítási aranyérmek, nemzetközi expókon való elismerések.
Nem kevés pécsinek adtak munkát: csak az üzemben 70-100 fő dolgozott, de ennek többszöröse a kinti telephelyeken, erdőkben. Engel Adolfot szerették az alkalmazottai is: ugyan nagyon szigorú beosztásban dolgoztatta őket, de rendszeresen kaptak tőle meleg levest, kenyeret.
Számos birtokot is vásárolt a gyártulajdonos a vállalkozások mellett. 1878-ban Felsőmindszenten szerzett egy uradalmat, majd Montenuovo Alfréd herceg jánosi birtokát. Az ott élők sorsát szívén viselte, lakásokat, könyvtárat, iskolát építtetett, tanítót is hozott.
Az egyik legnagyobb pécsi
Az 1860-ban megvett Czindery-kert mindig nyitva állt a pécsiek előtt, ha bálokra, összejövetelekre, mulatságokra, koncerthelyszínre volt szükség. Még egy gőzfürdőt is építtetett a pécsieknek!
A pécsi izraelita hitközség elnöki tisztségét is betöltötte. Itt is minden kezdeményezés élére állt, energiáját és pénzét a zsidó közösségnek szentelve. Hatalmas összeggel támogatta az új zsinagóga felépítését.
Nevéhez és cégéhez fűződik a Széchenyi tér sarkán álló Lóránt-palota felhúzása, a fellendülőben lévő Balokány uszodájának kiépítése – ez utóbbit saját költségén tette meg és később a városnak adta –, illetve vidéken, Mohácson is különféle sóraktárakat épített. A pécsi vasúti pályaudvar kibővítése is az ő érdeme.
Nem akármilyen ajándékkal jutalmazták erőfeszítéseit: 1886-ban Engel Adolf magyar nemesi rangot kapott Ferenc Józseftől, „jánosi” előnévvel.
A komlói bányászat atyja
Engel Adolf érdeme a komlói kőszénbányászat fellendítése. 1895-ben telket vásárolt Somostető környékén és megkezdődött a kitermelés az Adolf-tárnánál. Ezt két másik követte, a 19. század végén mintegy 250-300 ember dolgozott az alkalmazásában.
Továbbment: vasútvonalat létesített Komló és Felsőmindszent között, így sikerült a komlói széntermelést hozzácsatolni az országos kereskedelemhez.
1898-ban kilépett saját cégéből, a komlói széntermelésre nyergelt át egy újonnan alapított önálló vállalattal. 1903 januárjában azonban elhunyt, így már nem volt ideje ezt a vállalkozást kibontakoztatni.
1911-ben tiszteletére a város utcát nevezett el róla – ez a mai Goldmark Károly utca, a Zsinagóga mögött.
Nem múló nagyság
Adolfnak négy fia született, mindegyik az üzleti ágazatban helyezkedett el, apjuk vállalkozásait gondozták, vitték tovább. József volt az egyedüli, aki egész életében Pécsett maradt, a közélet meghatározó alakjává vált.
Az Engel Adolf és Fiai cég még az 1944-es borzalmakat is túlélte, pedig a tulajdonosokat deportálták. A háború után viszont a vállalat már nem tudott megmaradni a piacon, így 1946-ban megszűnt a kommunistáknak köszönhetően.
Forrás: Vörös Andrea: Jánosi Engel Adolf
Kiemelt képünkön Jánosi Engel Adolf komlói mellszobra (Komlói Újság)
