Két magyar önkéntes dolgozik a pjongcsangi téli olimpia alatt, Édes Anna és Tor Tamás közül utóbbi a paralimpiára is marad.
„Több számot is hallottunk, de nagyjából 22 ezer önkéntest alkalmaznak az olimpián és a paralimpián együtt” – mondta az MTI érdeklődésére a 26 éves Édes Anna, aki január 28-án érkezett a Koreai Köztársaságba és éppen egy hónappal később indul majd haza.
A Magyar Jégkorong Szövetség alkalmazásában álló önkéntes elárulta, első körben nem választották ki, mert a szervezők szinte kizárólag dél-koreaiakat szerettek volna foglalkoztatni, végül tavaly nyáron tudta meg, hogy mégis kiutazhat a játékokra. Elmondása szerint az utazási költséget magának fizette, viszont – más sporteseményekkel ellentétben – a szállás és a napi háromszori étkezés ingyenes.
„Már hét éve járok sporteseményekre önkéntesnek otthon és külföldön egyaránt, a dél-koreaiak kifejezetten nagyvonalúak, mivel a legtöbb esetben a szálláshoz is szükséges hozzájárulás, illetve csak napi egy étkezés jár, itt viszont még a szabadnapokon is ugyanúgy ingyen ehetünk” – mesélte a sportszervezőként végzett Édes Anna, aki az áprilisban esedékes budapesti divízió I/A-s jégkorong-világbajnokság szervezésében is részt vesz, igaz ott nem önkéntesként.
Feladatát illetően úgy fogalmazott, hogy Tor Tamással együtt egyike azon hét önkéntesnek, akik a magyar csapat kíséretével és segítésével foglalkoznak. Hozzátette, hogy a másik öt dél-koreai közül az egyik tud magyarul, mivel a Debreceni Egyetemen tanult.
„Szerencsések vagyunk, mert a Kvandong Jégkorong Központ mellett lakunk, ami 15 perces buszútra van a kangnungi olimpiai falutól. De vannak, akiknek napi másfél órát kell utazniuk az olimpia helyszíneire” – jelentette ki a szállásukról Édes Anna, aki a síugrók hétfői csapatversenyét követően arról is beszélt, hogy sok versenyre eljut, még az olyan nagy érdeklődésre számot tartó eseményekre is, mint a dél-koreaiaknál nemzeti sportnak számító rövidpályás gyorskorcsolya küzdelmei.
Édes Annának ez az első olimpiája, de volt már önkéntes EYOF-on, vagy éppen téli ifjúsági olimpián a norvégiai Lillehammerben, ahol megismerkedett itteni honfitárs kollégájával, Tor Tamással. Szerinte nincs nagy különbség a többi sportrendezvény és az olimpia között, az igazán nagy eltérést a nagy felhajtásban és az óriási médiaérdeklődésben látja sportszervezői szempontból.
