Tévedésben élni szabad, hazugságban élni tilos, a kommunisták materializmusa pedig a lényegét tekintve volt hazug – mondta a Fidesz frakcióvezetője vasárnap, a kommunizmus áldozatainak emléknapján a budapesti Terror Háza Múzeumban rendezett megemlékezésen.
Gulyás Gergely szavai szerint a kommunista rendszer „lélek és hit nélküli kiszolgálókat kívánt, akik az emberből és a földi létből csak azt fogadták el, ami fizikailag megfogható volt, ezért félelemből táplálkozó gyűlöletet éreztek, ha valakiről nyilvánvaló volt, hogy tudja, az életben a láthatatlan fontosabb a láthatónál, a szellem az anyagnál, a hit az erőnél, a lelki közelség a fizikai távolságnál, az eleve elrendeltség a hazugságból felépült akadályoknál”.
Mint mondta, a kommunisták „tudták, hogy az egyházakat és híveiket kell megtörni, mert a hit igazsága és állhatatossága a legnagyobb veszély a hazugságban alakuló diktatúrára, egy olyan totalitarizmusra, ahol a belső szabadságukat kevesen tudják megőrizni”.
Gulyás Gergely hangsúlyozta, ezreket gyilkolt meg, százezreket nyomorított és milliókat tett tönkre az a rendszer, amely először száz éve jutott hatalomra a világban, s amelyet „a tanácsköztársaság dicstelen 133 napja” alatt ismerhetett meg Magyarország.
Hozzátette: a második világháború végén a kíméletlen gyilkolásból és erőszakból vált nyilvánvalóvá, hogy „a német megszállást felszabadulás nélküli szovjet megszállás követi”.
Mint mondta, így a térség államait az a Sztálin tekinthette amerikai és brit jóváhagyással hadisarcnak, aki „saját kommunista elvtársai számára már jóval korábban sztahanovista versenyt hirdetett gyilkolásból, kínzásból, megfélemlítésből, a nemzetek elnyomásából, kiéheztetéséből és bekebelezéséből”, ezt pedig a világháború végeztével Közép-Európára is kiterjesztette.
Alekszandr Szolzsenyicin Gulágot is megjárt írót idézve Gulyás Gergely kijelentette: a Nyugat a második világháborúban nem az egyetemes szabadságért harcolt, hanem saját szabadságáért.
Megemlítette: mérföldkő volt a kommunista hatalom kiépítésében, amikor 71 éve ezen a napon, mit sem törődve a joggal, letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát, aki aztán csak 1956-ban szabadult a fogságból.
Hozzátette: ez az esemény volt a totalitárius diktatúra kiépítését kísérő terror kezdete, amikor „a nácik örökébe lépő kommunisták az Andrássy út 60-at is barnáról vörösre festve birtokba vették”.
Gulyás Gergely emlékeztetett: az elhurcolt politikus bűnéül, sok társához hasonlóan, azt rótták fel, hogy szabad, független, keresztény Magyarországot akart.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a hagyományos és a modern hazugság közti különbségről beszélt, mondván, az előbbi „lényege szerint elrejt, az utóbbi pusztít”; Hannah Arendt fél évszázaddal ezelőtt leírt gondolatához azt fűzte hozzá, hogy „mi, Közép-Európában magunkra maradtunk a kommunizmus emlékezetével”, de legalább nem kell hallgatnunk arról.
Kiemelte: a kommunizmussal kapcsolatos hazugságoknak két fajtáját is ismerjük, hiszen előbb a valódi természetét nemes jövőképpel leplező ideológiával találkoztunk, majd azzal, hogy nem kell tanulnunk a történtekből.
A kommunizmus bűnei felett nemcsak, hogy nem született ítélet, mint Nürnbergben a nácizmus felett, de történelmünk eddigi leghosszabb totális diktatúrájához az úgynevezett fejlett Nyugat ma is megengedően, elnézően, sőt gyakran némi rokonszenvvel viszonyul. Ők nem értették meg, mi a kommunizmus, nem értik tehát a posztkommunizmust sem, nem élték meg úgy, mint mi, ezért nem értenek meg bennünket – fogalmazott.
Mint mondta, kiismertük a kommunizmust, annak tökélyre fejlesztett módszereit, amelyek legfontosabbjai közé tartozott a nyelv kisajátítása, „a szavak jelentésének meglopása”, a hagyományos identitások üldözése, ezért „túlélők vagyunk”.
Ha igaz a mondás, hogy a legtöbbet ellenfeleinktől tanuljuk, nem érdemes csodálkoznunk, hogy a szabad világot miért járja át ma a kommunizmus kísértete – fogalmazott, hozzátéve, a túlélés egyszerre kötelez emlékezésre és annak megtanulására, milyen a kommunizmus természete.