A Pécsi Nemzeti Színház évadtervében eredetileg nem szerepelt Maros András kétszemélyes darabja, Sólyom Katalin és Zayzon Zsolt előadásában mégis sikerült műsorra tűzni egy örökérvényű, elgondolkodtató történetet. A Gyanús mozgások ugyanis egy félresiklott anya-fia kapcsolat sokszálú, bonyolult históriáját tárja elénk.
Maros András novellistaként tűnt föl a kortárs irodalomban, aztán írt regényt és filmforgatókönyvet, az utóbbi időben pedig egyre közelebb került a színház világához: ő fordította a Vígszínházban bemutatott, s a tavalyelőtti POSZT-on díjazott Augusztus Oklahomában című darabot, most pedig Gyanús mozgások című kétszereplős darabjának ősbemutatója fűződik a nevéhez.
– Sólyom Katalin és Füsti Molnár Éva előadásában látta Maros András a pécsi Grace és Gloria előadást a Radnóti Színházban, s az azt követő beszélgetésen merült föl az ötlet, hogy darabot írhatna Sólyom Katalinnak. Monodrámaként meg is született a mű, ám hamart kiderült: e félresiklott anya-fiú történet megköveteli a hús-vér második szereplőt is – meséli a Gyanús mozgások színlapján játékmesterként feltüntetett Zayzon Zsolt, aki egyben a fiú alakítója is. – Több dramaturg kezén átment a darab, mígnem Thuróczy Katalin véglegesítette a szöveget. Művészeti tanácsadóként Balikó Tamás direktor úr kísérte figyelemmel a próbafolyamatot, ami nagy hasznunkra volt, hisz miután játszom is az előadásban, nélküle hiányzott volna a rendezői ,,külső szem”, ami kívülről látja és értékeli a színpadi történéseket.
– Miről szól a darab?
– Egy anya-fiú kapcsolat ellehetetlenüléséről. Mindkettejüknek megvan a maga igaza, de egyiküknél sincs ott a teljes igazság. Egy bonyolult, sokszálú történet bontakozik ki előttünk, ahogy lépésről lépésre ,,lemeztelenedik” e két ember, és lelepleződnek a dolgaik. S miközben felfejtik évtizedes sértettségük momentumait, az is egyértelmű, hogy óriási szeretetvágy hajtja őket, normális szülő-gyermek kapcsolatra vágynának. A darab arra próbál rávilágítani, hogy egy apró, ám feldolgozatlan figyelmetlenség mentén is görcsössé válhat a folytatás, és csak jönnek-jönnek az újabb sérelmek, melyek miatt egyre inkább megalázottnak érzi magát az ember. Két erős karakter áll előttünk: a hetvenéves anya, aki túl egy súlyos betegségen, épp szeretetotthonba költözne; egykoron egyetemi tanár volt, és huszonéves korától főszerkesztő egy kiadónál. A férje történészprofesszorként vívta ki környezete elismerését, apja ugyancsak éles világlátású értelmiségiként keltett benne csodálatot. A 30-40 év közti fiú óvodás kora óta hordozza lelki sebeit, s minduntalan másra hárítja életének kudarcát. Maffiózó körökben mozog, ingatlanbiznisszel foglalkozik, mígnem csőbe húzzák és kisemmizik. Minderre ráépül egy krimiszerű szál és egy nagyon súlyos anyagi probléma is.
– Nyugvópontra juthat egyáltalán a kapcsolatuk?
– Csak egy roppant furcsa helyzet árán. De ezt már nem szeretném elárulni, derüljön ki inkább az előadásból!
– Úgy hírlik, elszerződik a színháztól.
– Valóban, Jordán Tamás hívására Szombathelyre megyünk a párommal, Märcz Fruzsinával. Vonzanak az új feladatok, s hogy egy egészen friss színház arculatának formálásában részt vegyünk, ráadásul lényegesen jobb körülmények között. Jordán Tamást fantasztikus színházi szakembernek tartom, fontos számomra, hogy munkássága egy szeletének részese lehessek. Úgy tűnik, rendezésre is lesz módom, ami ugyancsak régi álmom. Persze, nem lesz könnyű elszakadni Pécstől, mert lelkileg erősen kötődöm a városhoz is, a társulathoz is. Öt sikeres évad, több mint húsz nagyszerű szerep áll mögöttem, a közönség megismert, megszeretett. Bízom a hasonló folytatásban, a többit pedig meglátjuk.
