Orbán kísérlete a szellemi-erkölcsi fordulatra címmel közölt terjedelmes cikket vasárnap a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) című német hetilap.
Georg Paul Hefty, a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung rovatvezetője az alcímben kiemeli: a magyar médiatörvényt sok bírálat éri. A budapesti kormány azonban óvakodni fog annak merev alkalmazásától, már csak azért is, mert a következő választást is meg akarja nyerni. Hefty emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor a példaképének tekinti Helmut Kohlt. A cikk írója magától értetődőnek tartja, hogy Orbán hosszú hivatali időben gondolkodik, miként azt is, hogy ez csak rendszeres választások és a bizalom ismételt elnyerése útján képzelhető el.
„A testalkatra nagyon is különböző két férfiban közös vonás a hatalom víziószerű akarása és a berzenkedés a kihasználatlan alkalmakkal szemben. Ez hasonló igényekhez és célokhoz vezet. Kancellársága kezdetén Kohl szükségesnek tartotta a ‘szellemi-erkölcsi fordulatot’, és hiányosságokban bővelkedő hazájára Orbán is a gondolkodás és a cselekvés mindent átfogó megváltoztatását akarja rákényszeríteni. Nem hagyja figyelmen kívül a kudarc lehetőségét, ám szem előtt tartva a magyar közmondást, amely szerint más kárán tanul az okos, alighanem meggyőződése, hogy tanult Kohl sikertelenségéből.”
„A kancellár szembement a korszellemmel és saját koalíciója politikájával, amely éppen akkoriban akarta szabadjára engedni a profithajhászó szórakoztató televízió szellemeit. Orbán viszont helyesnek tartja, hogy bizonyos szabályoknak vesse alá a médiát; ezáltal például a gyerekei anélkül olvashatnak sportújságokat, hogy állandóan képes párkereső hirdetésekbe ütközne a tekintetük.”
„… Az országnak szellemi-erkölcsi fordulatra van szüksége – mutat rá a FAS cikkírója. – Nem azért, mert a helyzet összességében elviselhetetlen volna, hanem mert a hangulat sokszorosan rosszabb a helyzetnél. Magyarország legfőbb nehézségei mentális jellegűek. Senki sem vetheti az emberek szemére azt, hogy bagatellizálnák az ország valódi hiányosságait, az antiszemitizmustól a korrupción át a cigányellenességig. Helytálló viszont az a lelet, hogy a polgárok különösen erős nagyítón keresztül nézik a gyenge pontokat, hibákat és vétkeket, ám azok megítélésekor nem tudják, mely torzulások írhatók a valóság és melyek a nagyító számlájára.”
Hefty ezután áttekinti a 2002 és 2010 közötti történéseket, a Fidesz választási vereségétől Gyurcsány Ferenc, a „kommunista privatizációs nyerészkedő nem-szocialista, neoliberális politikáján” át Bajnai Gordon, az „újgazdag gazdaságpolitikus” kormányáig.
Utóbbi megmentette ugyan az országot az államcsődtől, ám „nem tudta feledtetni elődje hibáit, sem elhallgattatni a szélsőjobboldali uszítást. Az úgynevezett Magyar Gárda ott menetelt Budapest és a szegény falvak utcáin, ahol a lakosság egyharmadát romák alkotják. Nem sokkal később Európa és Amerika politikai és publicisztikai reagálása sztereotíp bizalmatlanságot tükrözött Magyarország egészével szemben, és ezek a reakciók egyre mértéktelenebbek lettek. Magyar bírálókra támaszkodva – hiszen a nyugati kommentátorok többnyire nem bírtak kellő történelmi ismeretekkel – egyszerre mindenki tudta, hogy a fiatal NATO- és EU-tagállamban nyilaskeresztesek ünneplik a hitleri idők visszatértét.
Az abszurd összefüggést azonban két dolog is cáfolta. Egyrészt egyetlen külföldi megszálló hatalom sem paktált az úgynevezett gárdistákkal, mint tette 1944-ben a náci Németország, másrészt a magyar hatóságok sem álltak szóba a szélsőségesekkel. Végül, ha megkésve is, a Legfelsőbb Bíróság betiltotta a gárdát. A külföld bizalmát azonban ezzel nem sikerült visszaszerezni.”
„A 2009. évi EU-választás után még erősödött is a bizalmatlanság. A jobboldali radikális Jobbik lesújtóan nagy támogatást kapott, megteremtve a 2010. évi parlamenti választáson aratott siker alapjait. Rajta kívül a szocialisták és egy új zöld mozgalom került még be az Országgyűlésbe, amelyben azonban Orbán kétharmados többsége dominál… Az emberek 70 százaléka ma Orbán hívének vallja magát, a választások idején az arány jóval kisebb volt” – írja Hefty -, „megkérdőjelezendőnek” tartva, hogy „a szocialisták és alighanem a liberálisok némely korábbi híve ma azt állítja, hogy ő mindig is osztotta Orbán célkitűzéseit”.
